A nagy ő a halál

DSC_0338 - Copy

A nagy ő a halál

November utolsó napja van, ismét egy egész esztendőt kell várnom arra, hogy eljöjjön a tizenegyedik hónapom. A számkivetett, prímszámú novemberem, mellyel egyik utazási iroda sem hirdet nyaralást. A kedvencem, a kicsikém, az édesem.

Szeretném minden napját kétszeresére húzni, szeretném, hogy november után még egy november jöjjön.. Szeretem a színét, a mindent kifakító szürkéjét, szeretem, hogy lassan masnit lehet kötni az évre és még vagyok annyira ép, hogy aztán az egészet végre a polcra tegyem. Decemberem már az enyészeté, ott már lehet, elhagy mindaz, amivel most még nyúlni tudok feléd világ. Decemberben már annyira lehalkulok, annyira visszahúzódik belém az összes jelenség, hogy talán már megnyilvánulni sem tudok. De novemberben még szólok és ünneplem magam, hogy ismét elértem idáig.

DSC_0337 - Copy

Köd van, délután háromkor már az estét köszöntöm, s szinte egész nap, mint valami láthatatlan köpeny borít be a fekete. Na jó, pár órára kivilágosodik, éppen átlátok rajta. Ekkor, mintha mindent vékony ezüstréteggel vonnának be, mely alig takar, és át-átüt rajta a fekete mélységes gyönyörűsége.

A (hattyú)testbe zártság jéghideg magányát semmi más nem oldhatja fel csak a valódi szerelem édessége, mely egyetlen kockacukorként tengernyi vizeket édesíthet meg. Bezártságának szűntelen képzete, túlon-túli érzékenysége magasfeszültségre kapcsolja az életet bevilágító fényeket,  mely egyszerre kibírhatatlanul soknak tűnik, de ugyanakkor annyira erősek a fények, hogy egészen a torkolatig világítják meg az utat.

DSC_0338 - Copy - Copy

Fehér fénnyel beragyogott folyóvölgy, a hattyútestből lett víz megérkezésre vágyódása. Széles partokon szétbomló életem. Nem, nem az óceánba vágyik megtérni, az hangos, feltűnő, unos-untalan ismétli magát. Inkább visszaúszik eredetéhez, vállalja az újra elindulást, mert már tudja, neki a tó kell. S mert igazán ínyenc, téli tavat választ. A síkságon kinyújtózkodó, önmagában megnyugvó tavacskát, mely csak akkor hullámzik, ha szelek kergetik, de önmagától eszébe sem jutna válaszolni nekik..

DSC_0338 - Copy - Copy - Copy

Torkolatba szerelemmel halni bele.

Én meg, ki úgy tűnik kettő lettem, mert felbukkanni e folyóból csak annak két partján tudok, kortyolgatok hát végek felé iramló önmagamból.

No Comments

Leave a Comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.