A vadlovak szelídíthetetlenségének szépsége – Niki de Saint Phalle művészete

Niki de Saint Phalle holds a snake sculpture while wearing a face painting of a snake. --- Image by © Norman Parkinson/Corbis

A vadlovak szelídíthetetlenségének szépsége – Niki de Saint Phalle művészete

untitledEgy élet a halállal lesz teljes, addig csak töredék.

Megható pillanat a néhai Niki de Saint Phalle teljessége előtt állni, szavakkal a közelébe merészkedni, és tudni arról, az életünk csak nyersanyag, hogy abból valódi hatalmasságok szülessenek. És milyen ritka az az élet, melyben ezek a hatalmasságok testet  ölthetnek. Niki de Saint Phalle a huszadik század egyik meghatározó építésze és szobrásza volt, akinek még életében sikerült megteremteni ezeket az óriásokat..

c605af268a2697f747bd8ddd141061beElőször 1993-ban, az első InterRail-es túránkon találkoztam az alkotásaival Párizsban. A többiek már sürgettek, mit húzom az időt a múzeumokban,  de engem a művek sokkal inkább hívtak, az önmagunkon átszűrt, művészetté érlelt világ. A múzeumok hatalmas termeiben, azok jótékony csendjében került helyére az életem. Itt láttam, hallottam mindazt végre, amit a forma csak  eltakar. Itt sejlett fel előttem az alkotások által az ember igazán.

Niki személyében “vadló” született polgári családba, az ember alkotta keretekbe merevített rendszerbe, ahonnan – feltehetően a kiskori, apa okozta abúzus miatt – minden mozdulatával szabadulni vágyott. Egy lény, aki az apácákat bosszantandó szerelmes leveleket írt magának, és aki számára anyja házimunkára redukálódott mindennapjai maga volt a börtön. Ahogy lehetett el is költözött otthonról és fiatalon férjhez  ment, és noha Harry Mathewsban valódi alkotótársra is lelt, a házasság és a gyereknevelés csak egy újabb betonburkot vont köré, melyben rendesen feszengett. Az a vadló, aki fékezhetetlen öntörvényűséggel vágtázott volna a mezőkön át, falakba ütközött, és talán első idegösszeroppanásakor hitték el neki, hogy nem csak tetteti, de számára tényleg nem való semmiféle röghöz kötöttség.

untitled1Vannak lények, akiknek tilos az örökölt forma utánzása, akik pont azért jöttek, hogy ezt a kollektív kínt és hazugságot, mellyel magunkat klasszikus monogámiára kárhoztatjuk, egész mivoltukkal felgyújtsák, az ő lényük afféle benzin egy igazi tűzre, mely az emberek közti falakat égeti fel. Niki nem is válni akart, csak szabad terekre vágyott, mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy törvényes szakításuk után kapcsolata a volt férjével barátsággá erősödött, és Harry élete végéig támogatója maradt.

Művészete kezdetén még csak tagadott. Elutasította az örökölt, felmenői mintákat. Gyerekjátékokat, festékkel teli dobozokat ragasztott fel hatalmas vásznakra, majd sok rétegben lemeszelte azokat. Aztán eléjük állt és célozott. A képek vérezni, szenvedni kezdtek. Meg akarta mutatni, a kész műnek is fáj ez a képmutatás, ez a mészréteggel polgárivá szelídített világ. De ebben a korszakban csak provokált, tagadta a fennálló formát. Kész megoldásai  valódi változásra még nincsenek.

578201548_1280x720Csak azt tudja, mit nem akar. S milyen az az élet, mely őt az elektrosokk-gépbe kényszerítette, hogy a tudomány “jótékony” módon kiölje belőle nagyszerű egyediségét.
Ha nem jönnek a Nanák, talán nem is tud felállni..

imagesIBT88QAPMár az első Nana-szobrok felemelték, kiemelték önmagából. Az alkotásaink valódi gyógyszerek, nem is hiszek másban,  csak az alkotás okozta gyógyulásban.Kilépve a térbe önálló, színpompás táncba kezdtek. Ha a rendszerbe kövült, polgári eszmény szembenézett ezekkel a frivol, buja, behatolást sóvárgó alakokkal elszégyellte kisszerűségét, és inkább elkullogott. Nikiben oly nagy volt a tűz, hogy hamvaiba hullott mellete minden, ami nem volt valódi…A szerepek börtönében sínylődő nő első szabadulási kísérletei voltak ezek.

A dolgok eredeti tervét a művészetbe gyúrni bele. Nincs sok más esélye ma “annak”, aki teremtette ezt a világot..nem hiszek a vallásban, sem semmi spiritualizmusban, egyedül a művészetben vannak még ép területek, ahol a valódi áttörheti a valótlan vásznát..

original_open-uri20140207-16416-13r9be7imagesABAX612KAmikor 19 évesen találkoztam ezekkel a szoborrá nőtt lányokkal, irányt, támogatást, célt kaptam. Noha öntudatlanul, de belémíródott a szabadságuk.A Nanák szinte önálló életbe kezdtek, ez az önmagából óriást alkotó Niki-Nana bámulatos épületeket, égig érő szobrokat emelt a szabadság dicsőségére. A szívében szabad nő eszményei ők, a korlátokat lebontó, állhatosságukban a végletekig kitartó, tökéletesen fegyelmezett lények, akik számára nem a férfi a cél, az csak egy pihenő az úton.

És az tény, Niki de Saint Phalle hatására nem akartam a vásznon maradni, ami nálam a selyem, ő sarkallt arra, hogy kilépjek annak felületéből. Hisz olyan alkotást akartam, mely ölelni tud, melyet meg lehet simogatni, melybe be lehet bújni. Hogy a képeimből ruhák készüljenek az ő “ötlete” volt.

A hétvégén újra találkoztunk, s végre először tudtam megmutatni Nikinek, hogyan él bennem gravitációt nem ismerő szabadsága tovább.

56279982_822880884751657_392181907703463936_n

No Comments

Leave a Comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.