Advent 2019

79865914_456848061663442_7115074141455122432_n (2)

Advent 2019

Olthatatlan vágy fészkel bennem a tél érintésére. Akarom, hogy fájjon, hogy harapja az arcomat a hideg, s a december végre lehűtse az egész évemet, sőt az egész életen áthatoló, egy irányba tartó sóvárgásom, mely nem csillapodik sem a tavaszban, de még az őszben sem, a nyár pedig csak újabb fahasábokat dob a lángjaimba.

79865914_456848061663442_7115074141455122432_n (3) másolata másolata

Fáraszt a pesszimizmus, de annál jobban csak az optimizmus, a tél az egyetlen hely az évben, mely megpihen egy kis időre a kettő közötti szakadékban és a jelenségeket önnön pompájukban, valóságukban látja. Lecsupaszított fákat, elhervadt, megfagyott virágokat, kifakult színeket. A szürke, a fekete  és a fehér diadala ez.

Három évszak van, a tél az nem is évszak, hanem cél.

Télen van esélyem nekem is alávetkezni, lehántani, lehúzni magamról az összes hónapot, döbbenve nézve bele a tükörbe, saját végtelen egyszerűségembe.

Minden télen beleszeretek magamba, aztán ahogy indul az év alábbhagy a lángolásom, mert az füllent rólam minden hónappal egy újabb történetet, s elhiszem neki azt.

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.