Amit szanszkritul tapasznak mondanak azt magyarul így..

DSC_2496 - Copy

Amit szanszkritul tapasznak mondanak azt magyarul így..

Nem tudom, “hány élet” kell ahhoz, hogy a szanszkrit tapasz szót megértsem? Persze, aggyal felfogom, ismerem a szómagyarázatot, de  vajon a szívemmel is hallom-e?

302c6f41b66f7d44f4bc530c20bbd010
Egész lényem egyetlen pontra való összpontosításáról van szó, mely magában hordozza  a többi sokról való lemondást. Valamiről, ami nem szimpla akaraterő, mert úgy érzem, ehhez az emberi akarat kevés. Itt már ajtónak kell nyílni ott, ahol se ajtó se ház…
A képhez tartozó mese úgy indult, hogy több, mint egy éve meghalt az anyukám. Távozása után közvetlen sikerült pár napot egymagam töltenem, hogy a vele való párbeszédem egyszer s mindenkorra az addig ismert formában lezárjam.
Anyu nem sok kapaszkodót hagyott maga után, hirtelen nagyon “messzire ment”. Miután nem ő az első halottam, ezért különbséget tudok tenni helyek között azon a bizonyos “túlvilágon”, anélkül, hogy misztifikálnám az egészet.  Vannak halottak, akik közel maradnak, s vannak, akiknek egyből nyoma vész. Anyu az utóbbiakhoz tartozott.

 

Zsuzsa 2

anya

Tudok arról, hogy e “túlvilág” is csak egy “hely” bennem, egy finom szféra, valami, amit az agy már nem tud az ismert eszközeivel megközelíteni, de mégis van, áthat, kísér, kísért. Ugyanannak a délibábnak a része, aki vagyok. És semmivel sem valósabb vagy éppen ellenkezőleg ugyanannyira valós, mint az anyagi részem.
Anyu elment, és annyit sejtetett velem közvetlen a halála utáni időkben, hogy ne jelet kérjek tőle az általam ismert téridőben, hanem én “menjek” el hozzá abba a feketeségbe, ahol ő van. Hadd ne kelljen visszajönnie már. Ne kérdezd, hogy hallok ilyen? Hallok és kész, sokféle fülem van, nem csak az, ami a fejemen.
Aztán ahogy letelt a gyászév, mintha enyhülés következett volna be ebben a szigorban, a búcsú véglegessége feloldódni látszott. Ezt is csak ideképzelem, tudom, mint ahogy azt is, hogy most itt ülök és írok. Ám ahogy ott időztem a tihanyi tavaszló fennsíkon, hétköznap okán  a tájban csak én, bennem a táj, egyszercsak elsuhan, meglegyint, átjár, felkap, felkavar. Megváltozik a levegő illata, a semmi jelet küld, és én lekódolom.

 

DSC_2375
Egy évig szót fogadtam anyukám, nem hívtalak, egyetlen pontra fókuszáltam, ami a fekete. Nem csak miattad, magam miatt is. Te vagy az, aki a családból pontosan értette, mire tettem fel az egészet, ami az életem.. Egy kőkemény feladatot jelöltél ki nekem, figyeld a feketét, az ürességen túli semmit. Ne kalandozz el, a legnehezebb tapasz ez, hisz már annyi helyen jártál, épp itt az ideje ennek a szigornak!

(..és mintha testet öltött volna a fekete, egy szemvillanásnyi ideig közel jött(él). Nem tudom,  megtörtént-e, nem történt-e, megszülettem-e, nem születtem-e?)

Érkezésedkor te voltál a tornasorban legelől, s mögötted pár pirosan villogó lámpa állt, harsányan vakító fénnyel.

 

index
Tilos, tilos, tilos! Háromszor is tilos! Sőt, hogy el ne felejtsd, negyedszerre is. Mert vannak szobák, ahova egy idegig ne lépj be, te lány! Jártál már ott eleget. Volt külön szobád, s csak ágyra jártál át. Aztán a közös bútor is megérkezett. Ismered az emberi kapcsolódások összes fajtátát, az elmúlt években rendesen belehúztál, hogy ki ne maradjon egy se. Nem érdekeltek a konvenciók, hogy feleség vagy és anya, egy törvényed maradt, hogy útközben senkit se csapj be. Kegyetlen voltál magaddal és következetes. Tudtad, egy gyorsan futó film az életed, és nem maradhat semmi ki belőle, ami aztán visszahív. Egyetlen parancs élt a szívedből, ebből a látszatvilágból gyorsan el. Nem meghalni vágytál, dehogy, csak árnyékból fényre lépni ki, és ehhez szükséged volt, hogy ami itt még nyalóka csábító, megízleld. Valódi tapaszt végezni nem lehet elfojtásból.

Éljenek a fekete angyalok soká az ilyen örömhírrel! Hajrá édes Anyukám!

DSC_2496 - Copy

eredeti kép 85*85cm

 

No Comments

Leave a Comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.