Aranyeső

thumbnail4

Aranyeső

Ennél a legutóbbi  szakasznál nagyon elfáradtam és el is bizonytalanodtam. Kétségekkel terhesen hónapok óta vonszoltam már magam a tájon át. Hajnalban előbb ébredt fel bennem a szorongás, mint én, és két kézzel rángatott vissza a világba a pár órás, kimerítő álmom után.

thumbnail1

Előfordult, hogy hosszú perceken át egy helyben álltam az utca közepén és nem tudtam, melyik irányba induljak, ha balra léptem fájt a jobbnak, ha jobbra akkor pedig a balt kellett megvigasztalnom. Minden döntéssel úgy éreztem, becsapom azt a részt, melyet nem választottam, hisz egyszerre akartam előre és hátra is indulni. De ugyanígy egy időben vágytam ölelni a szőkét és a barnát is, egyszerre akartam forró és hideg fürdőt venni. Szólni az élőhöz és a holthoz is.

Egyedül Mici egyenletes, időt nem ismerő dorombolására tudtam megnyugodni, ahogy hanyatt dőltem már jött is dagasztani a hasamat. Megvártam, míg megtalálja a legérzékenyebb, legkimerültebb részemet és álomba zuhan rajtam. Emberrel már régóta nem tudok együtt aludni, de macskával mélyebben, mint egyedül. Vele sikerül, mint afféle harmadik énként egyesíteni ellentéteimet, megköszönve nekik, hogy eddig kísértek. Nélkülük szerintem el sem indulok, hisz gőgösen azt  hittem volna, már kész vagyok..

Ezen a helyen már nem tudom, mi tart meg, de még mindig van egy picit tovább. Annyit sejtek róla, hogy miközben sürget, végtelen lelassít, úgy csavarja fel a hangerőmet, hogy teljesen elnémít. S úgy izzítja fel a vérem, hogy reggeltől estig didergek. A legutolsó emlékem az róla, hogy olyan szorosan fogom közre, hogy hirtelen el is tűnik az ölelésemben, és egy ideje egyre csak fokozódik a kétségbeesésem, mert nem találok egyetlen olyan kifejezést sem, melyen megszólíthatom. Végigolvasom hát neki a világirodalom összesét, megmutatok minden olyan alkotást, melyet emberi kéz és szív alkotott, hátha valahol találok egyetlen olyan szót vagy művet, mely hasonlít ahhoz, ami nem hasonlít semmihez.

S miután ültem hosszan délen és északon is, most közép-Európában vagyok, talán végre otthonnak is hívhatom. Végre bárhova nézek kékfestőmintás az ég és napok óta megállíthatatlanul zuhog az aranyeső. A szerelmes vagyok kétszavas tőmondat is eltakarja a pillanatot.

thumbnail4 (2)

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.