A kettő inog, billeg, felborul, találkozni, kapcsolódni valójában képtelen. Mikor a kettő ölelkezik, nyomják, szúrják egymást, de nem ismernek mást. A kettő alapjain áll a világ, a nő férfi után sóhajt, ami hideg az a meleget vágyja, a nappal az éjszakát, ünő meg a bikáját. A...
Read More
Hogy kerültél október a decemberbe, nem lehet, hogy eltévedtél kicsit? Nem esik most jól a meleged, meg kéne már pihenni kicsit, de ebben a száz ágra sütő napfényben és tizenöt fokban nem annyira lehet. Megint hajnalban ébredek, pumaként surranok le a konyhába, hogy ne keltsem...
Read More
Akkor még nem tudtam, azzal, hogy ölel meg is ölhet, és amikor megöl majd, akkor ölel át igazán. Egyelőre csak egymásnak-egymásnak feszültünk, nem tudtam, örömömben sírjak vagy félelmemben nevessek-e ezen. Megőrjített már a hónapok óta a tájon szétbomló bizonytalanság, minden porcikámmal vártam a telet, mely végre...
Read More
Mint mikor ujjaimmal tanultam számolni elsős matekórán, most is így adtam össze az éveimet. Hirtelen nem voltam biztos abban, ezerkilencszázhetvennégy és kétezer-tizenkilenc között hanyadik őszöm is ez. Majdnem ötször kellett használnom mind a két kezem, de negyvenhatodiknál eszméltem, és egy picit megálltam. Körülnéztem, mi van itt. Amikor...
Read More
Vajon a kékhajú lány átszakítja-e a szalagot vagy a cél előtt egy lépéssel mégis megáll? S mióta tudjuk, hogy Vénusz csak az ideák világában bír valódi léttel, minden földi szépség csak ennek képmása, vajon évszázadokkal a festmény elkészülte után marad-e a kagylóhéjban vagy kilép Ciprus szigetére,...
Read More
Talán átaludtam azt a napot, amikor a herceg a fehér lovon megérkezett. Mert biztos eljött, az elején a mesében nekem is megígérték. Én vagyok a hibás, mert jobban szeretek aludni, mint élni. Igy hiába lehelte rám finom csókjait, majd már rázott, hogy ébredjek. Ha el...
Read More
Évekkel ezelőtt történt..addigra már az egész testem egyetlen feltörő és alázuhanó hullámvasút lett, reggeltől estig, de még éjjelente sem állt le a száguldás. Semmire sem vágytam annak idején jobban, mint az estékre. Végre vége, eljön értem a sötét, s hacsak egy rövid időre is, de...
Read More
Hetek, hónapok, de lehet, évek is voltak azok, mióta feszített, forrongott. Vulkánon ültem, sőt én voltam a vulkán maga. De kár is időbe helyezni, hisz az idő is e forrongásból bukkant elő. Az izzás előbb volt jelen, minthogy a percek megszülettek volna, úgyhogy be kellett...
Read More
Már épp kezdtem elkeseredni, már épp egyre több modern művészeti múzeumot felpaprikázva, kifáradva hagytam el. Már épp kezdtem azt hinni, álmokat kergetek azzal, mikor a festészetet az igazságkeresés szolgálatába állítom a 21.században. A művészet nem cél. Engem az érdekel, amit magán az alkotón elvégez, ahogy átírja,...
Read More
Február hatodika reggelén búcsúztam el a fiamtól először hosszabb időre, gyorsan én is messze "menekültem", próbáltam tömködni az űrt, amit maga után hagyott. Tudtam, új helyszínen, mely nem őrzi közös életünk minden pillanatát, könnyebb lesz eloldozódnom tőle. Az elmúlt 23 évben, hogy saját családban éltem,...
Read More