Az elme a szív felesége

DSC_2899 - Copy

Az elme a szív felesége

Akkor már, ha jól számolom nagyjából  98746228461378924698…….-ik napja úsztam a létforgatag vizében a csattogó állkapcsú krokodilok között, hiába volt szuper kis tutajom, mely megment attól, ami jön és megy.

DSC02971 - Copy

Én kis tutajom (részlet) 2016

Teszi ezt azzal a mozdulattal, hogy megmutatja a  jelenségek valódi természetét: hogy miként az álom az álmodóból, az egész életem belőlem bukkan fel. S, mint  a hajnali pára napfelkeltekor az álmok valójában nincsenek is itt,  éjszaka mégis olyan valósnak tűntek. A párnám nedves az izzadtságtól, oly nagyot futottam, míg aludtam. Na de reggelre hova tűnt ez az egész mese?

Ugyanígy kergetőzök magammal napközben is, sorra bukkannak fel belőlem a szereplők, velük harcolok, őket szolgálom, beléjük vagyok szerelmes, náluk koldulok szeretetet. Elég kínos, nem? Mintha nappal az álmomban megjelenő alakoktól kérném, hogy szeressenek, adjanak vizet, mert már annyira gyötör a szomjúság, náluk keresnék ágyat, mert már nem visznek a lábaim tovább. Ez megy már itt a “nemistudomhanyadikkör” óta. Mindegy, hogy lelkem vándorol-e vagy ükanyám ükanyjának történetét örököltem át, mindegy a körítés.

A létforgatag éles és vág, és aki nem ezt mondja, az éppen egy szerencsés odúban húzza meg magát,  ott kivár és alukál. (könyörgöm, ne jönnön senki futószalagon gyártott, olcsón eladható életkedvvel, ez nem az óvoda itt végre már!!)

Nekem soha életemben nem volt ilyen odúm, azt hiszem, szerencsémre. Első eszmélésem óta  ébredni akarok. A nappali álomból MAGAMhoz térni már. És itt minden de minden ezt az egyetlen célt szolgálja, az életem jön utánam. Most éppen e kútba le, mert meg kellett állni már.

DSC_2900 - Copy

Az elme a szív felesége (részlet) 2017

Tényleg szomjas voltam, és sehol sem volt a közelben oázis vagy bár. Így a 43. előtt az asszony elfárad. Ilyenkor szokott. Már majdnem felnevelt gyereket, már közeleg az ezüstlakodalom is. Már lassan körbefestette a fél világot különös képeivel. Meg már volt szerelmes eleget, és közben rájött, sehol nem csillapodott a szomja. Az álmodó nem tud megnyugodni az álomban.

Meg kell ásnia a saját egyszemélyes kútját, melybe pont és csakis ő fér bele, és tényleg és igazán megnézni, mi van annak mélyén. S, ha alázuhan ugyan kiben reménykedhet, hogy kihúzza?

DSC_2632

itt még a kút előtt

Hadd ajánljam  bátor nőtársaimnak ezt az utat. Zuhanáskor vagy már visszafelé a kávához fel, emlékezzetek, nem vagytok egyedül, más is járt már itt előttetek, veletek. Fonjuk díszes fonatba egymást, piros szalaggal díszítsuk ki azt!

DSC00215

Úton Az elme a szív felesége c. kép felé (4. nap)

 

Férfiaknak nem ajánlok semmit, ők nekem a mai napig ismeretlen terep. Hiába szültem fiúgyermeket, hiába engedtem be  a testembe egy sor gyönyörű daliát annak a vágyával, hogy közel kerüljek az ismeretlenhez. Nő a férfit soha meg nem értheti, csak imádhatja. Úgyhogy hadd maradjak itt.

A kútból aztán valami egész más érkezett fel a felszínre, mint egy egyszerű pohár víz, de aztán az is balról ideért, csak ki kellett várni. Szia, édesem, hol a bánatban kavartál eddig, már majdnem megöregedtem a nagy várakozásban! Szóval álmodtam magamnak azért még csemegének egy álruhás herceget.

DSC_2901 - Copy

És végre jó reggelt! Napfény szárítsd fel álmaim!

No Comments

Leave a Comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.