Április közepén már nem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, nyár ez most vagy inkább tél? De mégis mindennél biztosabb voltam abban, lehetek egyszerre fiú is meg lány is, és egy nap átölelheti végre egymást a nyár és a tél. A történetek szintjén az esélytelenek nyugalmával, semmibe...
Read More
Szerencsés ember volt ez az Yves Klein, már életében eljegyezte magát igazi szerelmével. Közben ugyan voltak szeretői, piros lámpás házba járt az élethez, de tudta, ezek csak kalandok. Hisz egyetlen valódi imádottjával, a halállal való nászát várta és az ittléte rövidke intermezzo, felkészülés volt csupán. Kék;...
Read More
Most, hogy az elmúlt hónapokban Európa egyik legvarázsosabb táján lyukasra vándorlom a cipőmet, melyet érintetlensége miatt zölddel jelölnek a térképen, és ahol a fényszennyezés nemléte miatt milliószor több csillagot látok, megerősödött bennem az érzés, nekem a természet önmagában nem elég, igenis hiányzik belőle az ember....
Read More
Egy élet a halállal lesz teljes, addig csak töredék. Megható pillanat a néhai Niki de Saint Phalle teljessége előtt állni, szavakkal a közelébe merészkedni, és tudni arról, az életünk csak nyersanyag, hogy abból valódi hatalmasságok szülessenek. És milyen ritka az az élet, melyben ezek a...
Read More
A művészet számomra a lemeztelenedés aktusa, a remény arra, hogy egy-egy alkotás segítségével valóban találkozzunk mi emberek. Ha a szó falakba ütközik, talán még egy képpel tovább lehet festeni kimondhatatlanságunkat. Ritkán születik valóban jó alkotás szimpla életörömből. Művésszé nem jókedvünkben, megelégedettségünkben válunk. Egy akarat ez...
Read More
Most az egyszer nem sírhatok, most az egyszer vissza kell nyelnem a könnyeket. Aztán persze lesz ebből később nemulass..Amit visszanyeltem az aztán eláraszt engem. Árvíz leszek, napokig csak csónakázni tudok magamon, annyira széjjel áztattam magam az érzelmekkel. Honnan ez a hektónyi könnymennyiség? Milyen égi vízzel...
Read More
Akkor már tudtam, jön néhány olyan hónap, amikor csak a szavaimba kapaszkodhatok. Anyámtól kapott legszebb örökségembe. A gyöngybe, a torkolatba, a fellegbe, a lélegzetbe, a szeretlekbe. Abba a nyelvbe, melyet noha mindennap látok, érzek, ráadásul használok, mégsem múlik el iránta szűntelen vágyódásom. Micsoda szenvedélyes szerelem...
Read More
Lehet-e egyszerre két emberbe szerelmesnek lenni? Egyike a kedvenc kérdéseimnek. Növelném a számot tovább és tovább. Mert mi ez a "diszkrimináció"? Miért csak egy vagy kettő? Nem ez lenne a természetes állapot, hogy a másikban nemtől, kortól, származástól függetlenül az "aranykort" látni meg, és abba...
Read More
A Műcsarnok mosdójában találkoztunk. A tömegben csak az ő alakja volt éles nekem. Szanaszéjjel szórta a kistáskája tartalmát, emitt egy notesz, amott egy rúzs meg egy szemceruza. Pillanatok alatt az egész tér vele volt tele. Aztán kezet nyújtott, igaz már találkoztunk, de újra bemutatkozott. Ezek...
Read More
Igazán megtettek mindent értem a Danaidák. Merték, merték reggeltől estig korsóikkal a vizet, hogy végre hullám nyaldossa medencényi életem falait. Egy ideig szándékosan hátat fordítottam a lefolyónak. Hitegettem magam, hogy majd feketéből meg fehérből keverem ki a szürkét, és álmodtam gyorsan magamnak egy életet. Közben...
Read More