Évekkel ezelőtt történt..addigra már az egész testem egyetlen feltörő és alázuhanó hullámvasút lett, reggeltől estig, de még éjjelente sem állt le a száguldás. Semmire sem vágytam annak idején jobban, mint az estékre. Végre vége, eljön értem a sötét, s hacsak egy rövid időre is, de...
Read More
Hetek, hónapok, de lehet, évek is voltak azok, mióta feszített, forrongott. Vulkánon ültem, sőt én voltam a vulkán maga. De kár is időbe helyezni, hisz az idő is e forrongásból bukkant elő. Az izzás előbb volt jelen, minthogy a percek megszülettek volna, úgyhogy be kellett...
Read More
Már épp kezdtem elkeseredni, már épp egyre több modern művészeti múzeumot felpaprikázva, kifáradva hagytam el. Már épp kezdtem azt hinni, álmokat kergetek azzal, mikor a festészetet az igazságkeresés szolgálatába állítom a 21.században. A művészet nem cél. Engem az érdekel, amit magán az alkotón elvégez, ahogy átírja,...
Read More
Február hatodika reggelén búcsúztam el a fiamtól először hosszabb időre, gyorsan én is messze "menekültem", próbáltam tömködni az űrt, amit maga után hagyott. Tudtam, új helyszínen, mely nem őrzi közös életünk minden pillanatát, könnyebb lesz eloldozódnom tőle. Az elmúlt 23 évben, hogy saját családban éltem,...
Read More
Bartók Béla egy olyan világról álmodott, melyben a kottaolvasás elsajátítása egyenlő fontosságú a betűolvasással. Elképzelem ahogy a boltban, az iskolában, a téren zenével szólhatunk egymáshoz. Akár a betűk helyére is léphetnének a hangjegyek. Végül is a legtöbb szavunkat már elég rendesen elhasználtuk, a hangjegyek még...
Read More
Április közepén már nem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, nyár ez most vagy inkább tél? De mégis mindennél biztosabb voltam abban, lehetek egyszerre fiú is meg lány is, és egy nap átölelheti végre egymást a nyár és a tél. A történetek szintjén az esélytelenek nyugalmával, semmibe...
Read More
Szerencsés ember volt ez az Yves Klein, már életében eljegyezte magát igazi szerelmével. Közben ugyan voltak szeretői, piros lámpás házba járt az élethez, de tudta, ezek csak kalandok. Hisz egyetlen valódi imádottjával, a halállal való nászát várta és az ittléte rövidke intermezzo, felkészülés volt csupán. Kék;...
Read More
Most, hogy az elmúlt hónapokban Európa egyik legvarázsosabb táján lyukasra vándorlom a cipőmet, melyet érintetlensége miatt zölddel jelölnek a térképen, és ahol a fényszennyezés nemléte miatt milliószor több csillagot látok, megerősödött bennem az érzés, nekem a természet önmagában nem elég, igenis hiányzik belőle az ember....
Read More
Egy élet a halállal lesz teljes, addig csak töredék. Megható pillanat a néhai Niki de Saint Phalle teljessége előtt állni, szavakkal a közelébe merészkedni, és tudni arról, az életünk csak nyersanyag, hogy abból valódi hatalmasságok szülessenek. És milyen ritka az az élet, melyben ezek a...
Read More
A művészet számomra a lemeztelenedés aktusa, a remény arra, hogy egy-egy alkotás segítségével valóban találkozzunk mi emberek. Ha a szó falakba ütközik, talán még egy képpel tovább lehet festeni kimondhatatlanságunkat. Ritkán születik valóban jó alkotás szimpla életörömből. Művésszé nem jókedvünkben, megelégedettségünkben válunk. Egy akarat ez...
Read More