Egy élet a halállal lesz teljes, addig csak töredék. Megható pillanat a néhai Niki de Saint Phalle teljessége előtt állni, szavakkal a közelébe merészkedni, és tudni arról, az életünk csak nyersanyag, hogy abból valódi hatalmasságok szülessenek. És milyen ritka az az élet, melyben ezek a...
Read More
A művészet számomra a lemeztelenedés aktusa, a remény arra, hogy egy-egy alkotás segítségével valóban találkozzunk mi emberek. Ha a szó falakba ütközik, talán még egy képpel tovább lehet festeni kimondhatatlanságunkat. Ritkán születik valóban jó alkotás szimpla életörömből. Művésszé nem jókedvünkben, megelégedettségünkben válunk. Egy akarat ez...
Read More
Most az egyszer nem sírhatok, most az egyszer vissza kell nyelnem a könnyeket. Aztán persze lesz ebből később nemulass..Amit visszanyeltem az aztán eláraszt engem. Árvíz leszek, napokig csak csónakázni tudok magamon, annyira széjjel áztattam magam az érzelmekkel. Honnan ez a hektónyi könnymennyiség? Milyen égi vízzel...
Read More
Akkor már tudtam, jön néhány olyan hónap, amikor csak a szavaimba kapaszkodhatok. Anyámtól kapott legszebb örökségembe. A gyöngybe, a torkolatba, a fellegbe, a lélegzetbe, a szeretlekbe. Abba a nyelvbe, melyet noha mindennap látok, érzek, ráadásul használok, mégsem múlik el iránta szűntelen vágyódásom. Micsoda szenvedélyes szerelem...
Read More
Lehet-e egyszerre két emberbe szerelmesnek lenni? Egyike a kedvenc kérdéseimnek. Növelném a számot tovább és tovább. Mert mi ez a "diszkrimináció"? Miért csak egy vagy kettő? Nem ez lenne a természetes állapot, hogy a másikban nemtől, kortól, származástól függetlenül az "aranykort" látni meg, és abba...
Read More
A Műcsarnok mosdójában találkoztunk. A tömegben csak az ő alakja volt éles nekem. Szanaszéjjel szórta a kistáskája tartalmát, emitt egy notesz, amott egy rúzs meg egy szemceruza. Pillanatok alatt az egész tér vele volt tele. Aztán kezet nyújtott, igaz már találkoztunk, de újra bemutatkozott. Ezek...
Read More
Igazán megtettek mindent értem a Danaidák. Merték, merték reggeltől estig korsóikkal a vizet, hogy végre hullám nyaldossa medencényi életem falait. Egy ideig szándékosan hátat fordítottam a lefolyónak. Hitegettem magam, hogy majd feketéből meg fehérből keverem ki a szürkét, és álmodtam gyorsan magamnak egy életet. Közben...
Read More
Szavakkal takartam be magam. Mint július, kánikula, erdőtűz, óceán és nyár, nyár, nyár. Aztán kicsikék lettek a szavak, nem fedtek be igazán, fáztam. Mondatrészek kellettek már, például ilyenek, mint május negyedike reggele, csukd be a szemed az autónál és úgy várj rám, kell egy kis...
Read More
Amikor azon gondolkodtam, mivel is kezdjem Somogyi Réka kiállítási megnyitóját, egyszerre csak a híres pipát ábrázoló Magritte festmény jutott eszembe, amelyen a pipa alatt „ceci n’est pas une pipe”, vagyis „ez nem egy pipa” szöveg olvasható. „Egy képet nem szabad felcserélni a dologgal, amit az...
Read More
November utolsó napja van, ismét egy egész esztendőt kell várnom arra, hogy eljöjjön a tizenegyedik hónapom. A számkivetett, prímszámú novemberem, mellyel egyik utazási iroda sem hirdet nyaralást. A kedvencem, a kicsikém, az édesem. Szeretném minden napját kétszeresére húzni, szeretném, hogy november után még egy november...
Read More