A Műcsarnok mosdójában találkoztunk. A tömegben csak az ő alakja volt éles nekem. Szanaszéjjel szórta a kistáskája tartalmát, emitt egy notesz, amott egy rúzs meg egy szemceruza. Pillanatok alatt az egész tér vele volt tele. Aztán kezet nyújtott, igaz már találkoztunk, de újra bemutatkozott. Ezek...
Read More
Igazán megtettek mindent értem a Danaidák. Merték, merték reggeltől estig korsóikkal a vizet, hogy végre hullám nyaldossa medencényi életem falait. Egy ideig szándékosan hátat fordítottam a lefolyónak. Hitegettem magam, hogy majd feketéből meg fehérből keverem ki a szürkét, és álmodtam gyorsan magamnak egy életet. Közben...
Read More
Szavakkal takartam be magam. Mint július, kánikula, erdőtűz, óceán és nyár, nyár, nyár. Aztán kicsikék lettek a szavak, nem fedtek be igazán, fáztam. Mondatrészek kellettek már, például ilyenek, mint május negyedike reggele, csukd be a szemed az autónál és úgy várj rám, kell egy kis...
Read More
Amikor azon gondolkodtam, mivel is kezdjem Somogyi Réka kiállítási megnyitóját, egyszerre csak a híres pipát ábrázoló Magritte festmény jutott eszembe, amelyen a pipa alatt „ceci n’est pas une pipe”, vagyis „ez nem egy pipa” szöveg olvasható. „Egy képet nem szabad felcserélni a dologgal, amit az...
Read More
November utolsó napja van, ismét egy egész esztendőt kell várnom arra, hogy eljöjjön a tizenegyedik hónapom. A számkivetett, prímszámú novemberem, mellyel egyik utazási iroda sem hirdet nyaralást. A kedvencem, a kicsikém, az édesem. Szeretném minden napját kétszeresére húzni, szeretném, hogy november után még egy november...
Read More
Az ember egyedül önmagával versenyez. Idővel rájön, minden egyéb szereplő a saját nagy meccséhez képest délibáb. Az énnel néz szembe, s teszi fel az egyetlen kérdést, mely itt a végére maradt: Ki vagyok én? S vagy elfordítja (a) tekintetét, mert a kérdését feltevén nem talál...
Read More
Gondosan felépített film, parádés színészi alakításokkal, pompás forgatókönyvvel. Tényleg a moziszékbe szegez, nem akarom, hogy véget érjen, szeretem nézni a szereplőket, ahogy őszintén kínlódnak. Szeretem ezeket a réseket a személyen, kukába veled három napig tartó boldogság. Itt legalább minden igazi, mert egy ekkora barom az...
Read More
Szerintem ebben a regénykében Krasznahorkai László meglépte azt, amit eddig nem tudott..minden egyes eddigi szót csakis azért írt le, hogy ide elérjen. Mintha visszafelé írt volna, a szövege lebontotta önmagát. Lefejtés. Mint mikor gyapjúgombolyaggá tekerjük vissza a kötött pulóvert. Visszalélegezzük magunkat az anyaméhbe, hátrafelé hatolunk.. A...
Read More
Hát nem egy utazási irodás Izland-ajánlat ez a film, leginkább Szlovákia jut eszembe a látottakról, a 80-es évek szlovákszürkéje, ahol fáj az ébredés minden reggel. Lakótelepi, kockába zárt életfogytiglan. 150 kilós testben takarom ki a napot, szigetre száműzve vetek árnyékot a tájra. Havazik, kilátástalan izlandi tél...
Read More
Az élet közepe, a válság legmélyebbje. Mióta megszületett e pont felé haladt. Szeretett volna már korábban ideérni, minél előbb túllenni rajta, de nem lehetett siettetni, sem lassítani az érkezést. El kellett idáig jutni, a kútnak legmélyére, hol már annyira összeszűkül a tér, hogy esélye se...
Read More