Szia Nelly, lenyűgöző voltál. Végigélni egy majdnem huszadik századot, annak összes kínkeservét testközelből ismerni, majd a személyes történetben is megannyi érthetetlen és korai veszteség, '58-ban megpecsételődött anyai sorsod, majd férjed is idejekorán elvesztetted, és 43 éves korodtól halálodig teljesen egymagad maradtál. S eközben ahelyett, hogy fogyott...
Read More
Megkérték a kezem, 3 éve volt, ja mert nem volt elég egyszer, sőt úgy, hogy még el sem váltam az elsőtől, és nem is fogok. Mert ugye itt az idelentben csak találkozni vagyok hajlandó, és búcsúzzon az, aki délibábokat kerget, de az nem én. Megkérték a...
Read More
Március 25-én nyílt meg a Nyitott Műhelyben Makhult Gabi: Ráközelítés az óceánra c. kiállítása, így meséltem előtte: Legnagyobb reményem, hogy létezik-e olyan folyó, melynek összes cseppje egyszer az óceánba ér. És onnantól más feladata nem marad, mint egész lényét a nagy víznek odaadja, nem indul már...
Read More
Végül is ez az egész csak a lazacokért volt, miattuk akartam ezt a visszafelé tartó folyót, mert nekik nincs más választásuk. Aki lazacnak születik, annak egyetlen egy mozdulata marad, mely a forrás felé mutat. Eszemben sem volt útközben Ámor nyilaitól védenem magamat, mert különben, hogy...
Read More
Számomra az első szent pillanatban, hogy ebben az emberi testben megpillantottam Ramana Maharshi arcát, 2006 kora tavasza volt, talán épp 10-e, mint ma, még azelőtt, hogy egyetlen gondolat is felbukkant volna bennem, "tudtam", hogy megérkeztem. A folyót óceánja ölelte át. Ott vált számomra egyértelművé, létezik...
Read More
Vettem egy zsáknyi lilahagymát, nem, nem a hagyományos vöröset, legalább a színben, a kedvencemben hadd gyönyörködjek, míg dolgozok. Gondoltam, addig vágom, hámozom, szeletelem, tisztítom őket a héjaiktől, míg rálelek a közepükre. Szorgalommal, kitartással díszített életem. Na meg a lilahagyma nem csípi annyira a szemem, oda tudok...
Read More
Elhangzott a fonyódi Feng Shui Galériában, 2018. január 26-án Évekkel ezelőtt fölhívott telefonon az azóta sajnos már elhunyt balatonfüredi városi könyvtár igazgatónője, hogy vendégül fognak látni egy ifjú hölgyet, aki selyemképeket fest: vezessem le a vele való beszélgetést! Örömmel vállaltam a megbízást, mert mindig érdekeltek az új feladatok, s...
Read More
Édes Balaton, mindig is láttam rajtad, mennyire szomorú vagy. Hiába ültem le sima tükrű partodra, nem hittem a nyugalmadnak. Dühödnek, sötétzölddé vált tomboló viharaidnak annál inkább. Mintha a könnycseppek tava lennél, a fel nem oldott bánat nagy vize. [caption id="attachment_2206" align="aligncenter" width="600"] készül a Tihany[/caption] Hallottam egyetlen...
Read More
A koromfekete semmire tapadni, a látható, kimondható, eltáncolható világ pereméig érni el. Neki neki nekifeszülni, teljes testtel.. Csakis ebben a tökéletes lemeztelenedésben, ebben a kétségbeeséseken túli önfeladásban van remény társra lelni, ennél előbb csak ütközünk, felkarcoljuk egymást, vagy még olykor azt sem. Csak e helyen, már...
Read More
Az idejét sem tudta már annak, mikor állt be tartani e súlyos köveket. Nagyképűen azt hitte, az ő ereje cipeli azokat. Meg is sokszorozta magát, idegenekben nem bízott, csak a saját szándékában. Azt látta egyedül ilyen közelről. A többiek csak meséltek neki égig érő vágyakról,...
Read More