2018

DSC_0338 - Copy

A nagy ő a halál

November utolsó napja van, ismét egy egész esztendőt kell várnom arra, hogy eljöjjön a tizenegyedik hónapom. A számkivetett, prímszámú novemberem, mellyel egyik utazási iroda sem hirdet nyaralást. A kedvencem, a kicsikém, az édesem. Szeretném minden napját kétszeresére húzni, szeretném, hogy november után még egy november...

Read More
DSC_0156 - Copy

A mozi, mely átégeti a vásznat

Az élet közepe, a válság legmélyebbje. Mióta megszületett e pont felé haladt. Szeretett volna már korábban ideérni, minél előbb túllenni rajta, de nem lehetett siettetni, sem lassítani az érkezést. El kellett idáig jutni, a kútnak legmélyére, hol már annyira összeszűkül a tér, hogy esélye se...

Read More
DSC_3160 - Copy

Végzetesen édes

Amíg tudtam, hárítottam. Nem gondoltam rá. Aztán egyszer csak nem tudtam már nem mindig csak rágondolni, hisz reggeltől estig hallottam a muzsikaszót a fedélzetéről. Minden perccel hangosabban, mert egyre csak úszott felém. Napszerű, tűzszínű, lángoló óceánon. Ha egy kis békét akartam, bedugtam a fülem, hogy...

Read More
DSC00678

Rossz oldalon vágyakoztam

Ma már nem ismerek senkit magamban, aki a szerelem szó kapcsán a mellkasának bal oldalára mutatott volna. Ma már nem érdekelnek a lelkecském, kertecském égig érő érzelmi fellobbanásai. Pedig én aztán minden nappal találtam tárgyat ahhoz, hogy lángolhasson a szív. Doboghasson hol erősen, hol gyengébben,...

Read More
DSC_3103

Bárcsak zebra lennék..

Időtlen idők óta ez az őrületes hajsza. A fekete a fehéret vágyja, a fehér meg a feketét. Megpihenni egymásban éppen csak egy pillanatig tudnak. Bárcsak zebra lennék, vágyakoztam sokáig. Így egyszerre fehér is meg fekete. Pontot téve ezzel szűnni nem akaró sóvárgásom végére.. S lehetnék...

Read More
36254914_1745411472202040_6054207740350300160_n

Meg kellett várnom a lovasom hát..

Drága testemnek gyönyörű vágyai. Tajtékzó, lankadatlan, szilaj paripám. Megszelídíthetetlen hévvel száguldó, történeteim legvégére utaztató. Mélykék egemen csillagaimmal lángoló, nyugtot soha nem adó. Pompás kéjjel gyilkoló. És akkor egyszer csak hátamon megpihenő, őrjítő sóvárgásom csókjával lehűtő, tekintetemet elfedő, tavaiban lángolásom fürdető. Van egy lovasom, az utat végre ő...

Read More
DSC_0820

Archaikus Apolló-torzó – remake

Megfestettem magamnak a férfiideálom, na jó, a szerszáma csak utalás, abból azért nem ez a kisfiús a kedvencem. Rilke is már körültáncolta gyönyörűszép versében. R. M. Rilke: Archaikus Apolló-torzó  Nem ismerhettük hallatlan fejét, melyben szeme almái értek. Ám a csonka test mégis izzik, mint a lámpa, melybe mintegy visszacsavarva ég nézése....

Read More
DSC_0702 (3)-min másolata másolata

Egyetlen szerencsém és a 100 pontos dobás (2.rész)

Egyetlen szerencsém - és nem tudom, mit tettem érte, hogy kiérdemeljem, hány képzeletbeli kört futottam egy képzeletbeli körkörös pályán - hogy jött egy pont, felcsendült egy hang:  Elég, megállj! Úgysem futhatsz utána, csak magadat kergeted, hallgathatod élethossziglan a legszebb szent szövegeket, jegybe kelhetsz Krisztussal, fogadhatsz...

Read More
DSC_0702 (2)-min

Nem létező hurráoptimizmusom és a Szerencsém

És akkor eljön a legnehezebb rész,  meg kell "értsem", mit is festek. Na mert a festés párbeszéd, jajhogyishívjam, mondjuk az éjszakai, tudatalatti és az "isteni" rész között, és én, aki tapasztalom, érzem, hallom, imádom és gyűlölöm ezt a világot, leginkább csak nézem az ő gyönyörűséges...

Read More
DSC_0300 - Copy

Ne félj az olvadástól!

Nagyon siettem élni, hogy mire ideérsz kész legyek. Elcsituljon végre és valahára az élettel kapcsolatos oly sok vágyódásom. A fagyizóban ki akartam próbálni az összes ízt, hogy mire megjössz már  mindről legyen tapasztalatom, na mert ugye szólni érdemben csak arról szabad, amit igazán ismerek. És...

Read More