Egy nap – Szilágyi Zsófia filmje kapcsán hangosan gondolkozom

724

Egy nap – Szilágyi Zsófia filmje kapcsán hangosan gondolkozom

Gondosan felépített film, parádés színészi alakításokkal, pompás forgatókönyvvel. Tényleg a moziszékbe szegez, nem akarom, hogy véget érjen, szeretem nézni a szereplőket, ahogy őszintén kínlódnak. Szeretem ezeket a réseket a személyen, kukába veled három napig tartó boldogság. Itt legalább minden igazi, mert egy ekkora barom az ember. És nem is a filmet minősítem, hisz imádom, hogy eszébe sincs kijáratot kínálni életből a halál előtt, nem árul talmi megváltásteóriákat. De..

…nekem már a film alapja egy hatalmas botrány.

Anna 40 éves, három gyerekkel keccsöl, apuci szintén. Egyelőre nem minősítem azt, ahogy élnek, majd az is jön, egyelőre csak az szúr szemet, hogy a fenébe is, micsoda eltorzult világban élünk, ahol szerelembe esni élet közepén bűn. (Na jó, lehet, hogy csak valami egyéjszakás testi vágy ez a Füredi Leó meg a Láng Annamária között, én azért hadd higgyem már azt, hogy több volt abban..) Mert persze szokásos a felállás, tízből tizenegy esetben ugyanez. Apuci útközben becsajozik és eltitkolja. Mekkora egy álságos hely ez, ahol így gondolkoznak, viselkednek.

index

Füredi Leó, a filmbéli apuka

Dehát kihez is legyen őszinte a férj? Van neki egyáltalán érett, felnőtt társa, akivel érdemben megbeszélhetné, mi is történik vele? Esetleg a gyerekei anyja a legjobb barátja is? Vagy csak úgy csinálunk, mintha felnőttünk volna, s közben az érzelmi intelligenciánk meg valahol a homokozóban?

Mert az érett, komoly, önmagához felnőtt nő mondjuk épp nem összetörik, ha megtudja, hogy a férje szerelmes lett. És hadd tegyem hozzá zárójelben, akkor sincs itt a világvége, ha a fickó bevallja, szexeltem egy hatalmasat, iszonyú jót tett, elmondhatatlan kanos voltam már. Hanem ahelyett, hogy összedőlne, mondjuk még örül is. És nem kicsit. Mert állítólag szereti a férjét, örül annak örömének, és nem csak kapaszkodik belé tíz körömmel, hanem igazak az érzései.

Szeretete egyenlő a Szeretettel. Biztosak lehetünk abban, ha ezt a szót kimondjuk, akkor az valójában megtart.

Úgy hallottam, hogy a szeretet mindent elbír, volt egyszer valaki, akinek elvileg a tanításaira épül egész nyugati kultúrkörünk..naja..

Micsoda egy elfajzott kor ez, ahol a szerelem ellen esküdünk, ahol elfojtás van és hazugság, és tíz éve együtt élő, három gyereket világra hozó emberek nem jutottak el a kommunikációnak arra a szintjére, hogy evidencia legyen, útközben igenis érhetnek hatások, és a szerelem, és..na jó, a szimpla testi vágyak is ilyenek. Nem jutottak el oda, hogy egyszerűen nem állhat semmi közéjük, ami jön és megy, mert összetartoznak.  Mert az “égben vannak összekötve”..

 

egy_nap1

Szamosi Zsófia és Füredi Leó tükör által..

Ám az A4-es főhősünk, hiába Szamosi Zsófia játssza, hozza az örökölt, szánalmas mintát, és hisztizni kezd. Nem érdekel, s megérteni sem akarom, milyen deformáció választja el az örömétől. Mert a szerelem az öröm, az ritka madár, a szerelem az “isten”, akit tárt karokkal üdvözöl az érett nő a házban, még akkor is, ha férje vállára száll rá. És pont. És nem érdekelnek a kifogások..
Mert a szerelem úgyis megoldja..Ha hagyják, hogy kibontsa szárnyait, akkor nem bántani jön, csupán eredeti lényünkre, eredeti vállalásunkra emlékeztetni, de mert nincs tere kibontakozni, ő is sérül, és lesz belőle egy nyomoronc titok, a másikat átjátszó őrület.
Innen indul a film, a szerelem nincs a helyén kezelve, nincs érdemi, felnőtt párbeszéd. S eztán a család egész élete erre a törésvonalra épül.

Nem vagyok megértő “szegény” főhőssel a helyzet adta első reakciója láttán. Hol volt eddig?  Mi az, hogy nem látta, mi zajlik a háta mögött? Noha nő vagyok, nem állok a megcsalt feleségek oldalán. Persze a sunyi apukákén sem, mert abból sincs hiány.

 

77dc8853ffc1c399edec639ab867929f

Varga-Blaskó Zorka

Nem tudom, hogy van ez a három gyerek vállalásával. Nekem egy van, de az első után felfogtam, ez a feladat mivel jár, és noha kínoztam magam, hogy nem lesz szegénykének testvérkéje – az egyke szót azóta gyűlölöm -, nem szültem többet. (Mennyire utálom még ma is a kérdést:  Csak egy van??)

Ám egy után láttam, ennyit bírok, és kizárt, hogy egy másodikat ugyanazzal a lelkesedéssel, imádattal, frissességgel tudjam vállalni.

Eggyel a hónom alatt a többgyerekes nőkre, mint félistenekre nézek fel, góliátnyi erővel..Bízom bennük, hogy ők a harmadikat is ugyanazzal az imádattal pelenkázzák..Ha meg nem, akkor tényleg, “miért hívták őket el élni?”

Mennyit bántottam magam, hogy nem jár a gyerekem három különórára iskola után. Bevallom most már itt, mert lassan felnőtt, szinte sehova sem járt, hazajött iskola után és játszott délután, sokszor csak egyedül, ó szegény.
Annyit tudtam, ennek az egynek oda tudom adni magam. Na meg alap volt, hogy nem járatom olyan óvodába, iskolába, most meg már gimnáziumba, ahova autózni kell, alap volt, hogy gyalog, biciklivel el lehessen érni az intézményeket. Ehhez képest most sajnálnom kéne a háromgyerekes, napi két különórás, dugóban autózós anyukát? Vagy ha bevállalja, hogy beáll a divatos sorba, akkor ne perlekedjen már..

Mekkora egy szerencsétlenség az ember, mennyire önmaga ellensége.. nem tudok együttérezni sem a nő sem a férfi kínjaival. És a  filmet azért nem tudom igazán pontozni, mert nem jöttem rá, vajon mi a rendező alapállása és ki mellett áll? Gyanúm, hogy nem tapsol a férfinak, pedig ha ezt tenné, akkor a szerelemnek tapsolna. Mennyire más irányba indulhatna a film. Az ismeretlen felé…Vajon látleletet akar adni szegény, szerencsétlen, rózsadombi, új autóval balettra, vívásra, klarinétra furikázó családról, ahol még a csap is csöpög, vagy gúnyolódik rajtuk, úgy kell nektek, vessetek magatokra.
De tudjátok, egyes egyedül miért vessetek magatokra? Mert nem köszöntöttétek tárt szívvel a szerelmet. Nem nyitottatok együtt ablakot az újnak. Ezért. A többi már csak ennek a következménye.

No Comments

Leave a Comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.