Hullámvasúton megnyugodni?

hullámvasút (2)

Hullámvasúton megnyugodni?

Évekkel ezelőtt történt..addigra már az egész testem egyetlen feltörő és alázuhanó hullámvasút lett, reggeltől estig, de még éjjelente sem állt le a száguldás. Semmire sem vágytam annak idején jobban, mint az estékre. Végre vége, eljön értem a sötét, s hacsak egy rövid időre is, de elfeledkezhetek magamról. Kimondhatatlan fáradt voltam attól, hogy elhittem, élek..

hullámvasút (4)

Kéjes örömmel zuhantam hát bele az éjbe, aztán pár óra alvás után előbb ébredt fel bennem a nyugtalanság, s csak aztán én. Gyorsan magamhoz is tértem, cselekedtem, s nagy erőkkel ráztam le magamról az aggódó nyűgöket, téptem-cibáltam őket, de érezhetően csimpaszkodtak belém, mint megannyi ideképzelt életem. Pedig addigra már azt hittem, tökéletes a meztelenségem, de csak a védelmi burkokat vettem le magamról, nem akartam magam sehol sem eltakarni, mert akkortájt már csak egyetlen remény hajtott, hogy majd így fog felismerni ő. Szabad ég alatt várakoztam, noha tudtam arról, hogy  várakozásom a legvastagabb takaró.

Jó volt e helyen négy cicával együtt lenni, mert ők is tudták, akire várok, az soha el nem jő.

Elmúltak ezek az évek. S azon kívül, hogy magára hagyott a várakozás, minden maradt ugyanúgy. Nem szűnt a sebesség, a fel és le csak ismétli magát, hajnalban ugyanúgy előbb ébred a nyugtalanság, mint én. Már nem hiszem, hogy ezen a helyen meg tudok nyugodni.

Most már legalább  reményekkel nem húzom az időt.

hullámvasút (3)

No Comments

Leave a Comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.