Kiállításom a budakeszi Punktum Galériában október 9-ig

21951049_863093610507267_7627964301915238845_o

Kiállításom a budakeszi Punktum Galériában október 9-ig

A világ, az elénk tárt millió kép általában csendben, érdektelenül folyik át rajtam, itt van, de nem érint meg igazán, amolyan általános érdeklődést tanúsítok iránta. Ám van ebben a nagyon összetett képben néhány pont, mely nyílként hasít át, megsebez, pontoz, sőt pettyez.
Nem tudni mi váltja ki, nincs jele, neve: belém vág, énem valamely homályos, általam is ismeretlen zónájában köt ki, éles és tompa egyszerre, némán kiáltó.
Roland Barthes  A világoskamra című írásában az ilyen nyílak okozta sebeket PUNCTUMnak nevezte el, a latin ponctuation szó után.

22042376_863093210507307_4333749718756079888_o

Kiállításom a budakeszi Punktum Galériában 2017. október 9-ig.

S e tömör, lényegretörő könyvében a fotóművészet területét bejárva számtalan fénykép okozta sebét tárja elénk. Ellenpéldaként felhozza azokat a fotógráfiákat, amelyek sokkolnak, de nem kavarnak fel, kiabálnak, de nem sebeznek..
Ajtót és ablakot nyitok e fogalom előtt, és hagyom, hogy kiléphessen e könyv keretei közül, mert a punctum itt van a festészetben, az irodalomban is, de szembejöhet épp az utcán,  egy mosolyban, egy arcban..
Ismertitek, ugye?
Valami, valaki megérint, napok, sőt évek múlva sem tűnik a hatása.

Ez a punctum. „Egyfajta összetett finom, mezőn kívüli mozzanat.”

 

22042236_863094583840503_4363717042845266667_o

Illyés Csilla és Goddard Zsuzsanna társaságában a felolvasós, beszélgetős megnyitón, szeptember 21-e.

Ennek reményében festek, elsősorban magamat akarom a képeimmel megérinteni, az, hogy épp téged is átlyukaszt az már csak a véletlen. Szeretem az ilyen véletleneket.
És azt is, hogy éppen itt Budakeszin egy ilyen nevű galéria működik, köszönettel ezért a tulajdonosoknak Mátyus Krisztának és Szalay Andrásnak, ahol az idén ősszel (október 9-ig) kiállítok.

 

22135731_863093413840620_4273131581177000737_o

és ugye a képeket, magyarázkodás helyett szövegekkel illusztrálok

 

Így szóltam a kiállítás előtt, melyet Andersen óriási alakjának a mesebeli Gerdának a Hókirálynőből szenteltem. Ami Gerdának összejött, mert ugye megmentette Kait a hókirálynő palotájából, nekünk miért ne sikerülhetne?

Írtam magamnak egy életet teljes transzparenciával, ahol nincsenek titkok, hátulról jövő, ötször átgondolt, az agy tekervényein utaztatott gondolatok, csak  zsigerből jövő mozdulatok.
Ahol az én csupán az időjárásra reagál. Mosolyog, ha napmeleg van, és szenved, ha jégeső ver. Pontosan odarúg, ahova kell, ha kell, és izzóan ölel, mikor annak van ideje. Ha szomjas akkor pedig iszik. Aztán elfelejti, úgyhogy használati utasításként annyit magamhoz, ne emlékeztess múltbéli tetteimre. Vagy az időjáráshoz is sírni jársz, tegnap miért verted szét a kertemet, ma még miért tárod szét felettem fájdalmas szép kékedet?
De hiába e sietve vetkőzés, csupasz bőröm a semmi nagy ég alatt, amikor még a meztelenség is eltakar. Ám szólni utoljára csak erről a helyről tudok.
És tudjátok miért ez az őrült megnyílni vágyás? Ez az egész somogyiréka művészet itt gőzerővel? Ez a kipakolok itt neked mindent a nagy semmiért?
Mert csak a megnyílt, az ártatlan, a legkisebb láthatja meg a “mennyek országát”.  Látni akarok, és vakon kifizetek ezért előre mindent. S tudom, hogy útközben mennyiszer fáj és fájni fog.

21993125_863093123840649_7143772753173060208_o

nem merek belenézni..Illyés Csilla meg igen

 

Galéria nyitva tartás: hétfőtől péntekig 9-12-ig és 16.30-19-ig, kedd délután szünnap, és ezen a héten HÉTVÉGÉN is. Hétfő, 9-én napközben veszem le őket.

Cím: Budakeszi Fő utca 250.

Foltytatás: október 25-én Kiss Andreával és Makhult Gabival a Patyolatban.

No Comments

Leave a Comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.