Lemosni a természetet

DSC_0807 - Copy - Copy

Lemosni a természetet

E kép esetében most előbb volt készen a szöveg, mint a festmény. A szavakat már jó előttem összegyűjtötte hozzá Hamvas Béla a Héloïse és Abelárd c. esszéjében, melyet az elmúlt időszakban örömömet emelendő, a ragyogás előtt ablakaimat még jobban kitárandó, többször is elolvastam, meghallgattam, és hagytam, hogy az anyanyelvem lángjaival borítson el. Nem tudom, mire képes a német, az angol, a svéd, hiába tanultam éveken át, sosem jutottam el abba a mélységébe a nyelvnek, hogy a szavaknak szívem mélyéről örülni tudjak. Ezt csak és kizárólag a magyarban ismerem.
Az aktus, melyről Hamvas a görög szobor esetében ír maga az élet pompája, annak legnagyobb ünnepe, az egyetlen ok, ami miatt még érdemes elhinnük ezt a káprázatot. Szerinte maradandót a görögség egyedül a szobrászatban alkotott, ott és abban ölt számára testet az isteni ember. A fehér márvány előtt eláll a lélegzet, szemtől szembe vakít belénk a tökély.
Egyik éjjel arra ébredtem, de szeretnék egyetlen festményem erejéig görög női szoborrá válni, mondjuk legyen az Aphrodité, aki éppen vetkőzik és valami átható erejű, hatalmas fürdőzésre vár. Nem, nem a kedvessel való első éjszaka előtti nagy megtisztulás vágya ez, nem. Ebben a mosakodásban nincsen semmi emberi gesztus, ezt nem érinti a szexus.

 

46045

Aphrodité szobor

Ez annak a nagy fürdőnek az óhaja, mely róla az összes jövő-menő történetet lemossa. Amolyan rükverc-szobrászat ez. Míg a fejlődés irányába tett mozdulatainkkor a szobrász felépíti a művét, itt most már visszabontja, leszedi róla az anyagot, hogy fellebbentse az isteni Nőt.
Annyira vágytam ott az éjszaka arra, hogy csak egyetlen egyszer ebben az emberi létben úgy igazán ruhátlanul lehessek, mintha a  túlvilágra utaznék, szépen lemosva magamról a természetet. Hamvas Béla szerint a görög szobor pont azt a pillanatot ábrázolja, amikor a nő letisztítja magáról e világot. Ezért ragyog, s tűnik úgy, mintha rajta keresztül sok száz apró csillag gyúlna, s általa át lehetne látni valahova..  amit bonyolíthatunk és eltávolíthatunk magunktól úgy, hogy a túlvilág, de lényegét tekintve a színtiszta, ártatlan emberi szív.
Maga a szobor valódi anyaga nem a márvány, az én lényem sem hús, vér, csont és bőr..

21458669_1804145879614215_1819395725_o

ez még az első nekifutáskor, itt rontottam aztán el..

És akkor szeptember elején nekikezdtem, nyártól duzzadó, hatalmas lendülettel, és ahogy látom, egész jól haladok. Ha így folytatom ezt a mozdulatsort  nemsokára testet ölthet legszebb vágyam, és akkor már nem csak a ruháimat tudom majd odaadni annak, akit szenvedéllyel, szerelemmel szeretek, hanem a Nőt is, aki ugye később érkezett a teremtésbe mint a férfi, és aki nem ugyanaz, mint a hímnek a nőstény..
A képet az első nagy nekifeszüléssel el is rontottam, ám valahogy a sikertelenség nem vette el kedvemet, még egyszer, még nagyon elannal indultam neki, hogy megtörjem saját márványlényem keménységét.
Számomra a képről átjönni a “való” világba elég nagy mozdulat, alapvetően úgy vagyok itt, hogy nem vagyok itt igazán, de “át szeretnék” jönni, fel akarok ébredni, falon lógó festményből igazivá ébredni..
Valódivá akarom festeni magam, ez az én szádanám.

 

DSC_0807 - Copy - Copy

Lemosni a természetet (85*85cm)

No Comments

Leave a Comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.