Most léptünk le a falvédőről

DSC_3126 - Copy

Most léptünk le a falvédőről

Két éve karácsonyra kaptam Károlytól ajándékba egy falvédőt, noha csak azt nem tudtam, hol van az  a fal, ahova én ezt feltűzhetem. Hisz az életem nem igen szól másról, mint arról az akkurátus munkáról, mellyel kis kalapácsommal falaim bontogatom le.

3

mint Berlinben egykoron

21 éve élünk együtt, s a 16. éve neveljük közös gyerekünk. Szerződtünk egy kibírható házasságra. Elnézést, hadd ne idealizáljam ezt a modellt. A legkevésbé sem vagyunk rá érettek. Nagyszüleinktől azt örököltük, bírd ki lányom, elválni szégyen. Csukd be a szemed, tarts ki, képzeld oda azt  a másikat, de el ne mondd a titkod. Anyáink már elkezdték a forradalmat, mi meg a 21. század gyermekei itt állunk egyelőre a romok között, gyorsan házasodunk, annál gyorsabban válunk el, miközben a párkapcsolati szakemberek pénztárcája egyre csak vastagabb.
Én 9 darab évig bírtam ki azt a kapott modellt, melyre vagy nem érett a mai ember, vagy alapvetően a modell rossz. Egyszerűen amit itt örököltem eredeti lényemmel szemben áll. Ehhez képest tudom, hogy képes vagyok a gyermekem apját halálig, sőt azon is túl szeretni, csak hadd nyissak már ki ajtót ablakot, sőt hadd bontsam le az összes falat..

 

14055538_1362252403803567_377131070_n

A szerződést időről-időre át kell írni, ha már elavul.

Mivel én egy nehezen kivágható, kitartó fajta vagyok, és mikor más már régen feladná, én akkor kezdem el, ezért mikor a legnehezebb volt a házasságunk én akkor kapcsoltam rá igazán arra, hogy a tényleges problémákkal szembenézzek. Lényegében “csak” az alapállást kellett tisztázni, pontosítani, melyikünk itt mit akar. És a másik, a szerződő fél segítője-e saját vállalásomnak.  A többi érzelem, jövő-menő hókusz-pókusz, szeretethez nem sok köze.  A legfontosabb szabály az egyenesség,  nincs kettő, egy van. És lehet, hogy ennek árán sok minden kihullik ebből a bizonyos házasságból, de ami marad, majd arra építünk. Mi erre meg már nem építettünk új falakat, így a falvédőt szívemre tűztem fel.

 

DSC_3128 - Copy
Milyen idilli pillanat. Szereplői kicsi fiú és kicsi lány én vagyok. E látható világban csak így tudok megjelenni, fényként és sötétként, életként és halálként, férfiként és nőként. Leléptem a falvédőről, és nem tegnap, mint a mondásban, mely pont az ártatlanság elvesztésére utal – Nem most léptünk le a falvédőről -, hanem éppen most. Kettéváltam, naná, hogy a másik felembe csak halálosan beleszeretni tudtam, hogyan is máshogyan? Életem legszebb filmje ez. Károlytól kaptam, küldött nekem egy szerelmet, mert annyira szeret.

 

DSC_3129 - Copy                     DSC_3130 - Copy

 

Az, hogy még a szerelemben sem tudok megnyugodni már az én “hibám”, az, hogy mindent, ami megjelenik zsigerből rombolok szét, hogy megnézzem, miből van, hol van benne AZ, ami már nem szedhető tovább szét darabjaira, az is az én “hibám”. Azt hiszem, szerencsémre.
Remélem, ha fiú nem is jön utánam, de kis hajója majd elér. Neki ott van a homokvára, meg napernyő is védi, sőt bekészítette magának a jégbe az üditőitalokat is. A nyugágyában kihúzza halálig, de sajnos miattam ott marad benne az a nyugtalanság, ez a kislány ugyan, mit csinál és hova tart? De majd bevesz valami altatót úgyis, hogy békésen szunyókálhasson tovább.

 

DSC_3126 - Copy

Most léptünk le a falvédőről 85*85cm 2017

Nekem sosem volt élet kényelmes, se nyugágyam, se italom, se napernyőm. Az almáim meg irtó nehezek, köszi Éva. Le kéne már tenni ezt a kosarat. Na talán majd most itt az ajtónál.

No Comments

Leave a Comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.