Mutasd meg a bánatod, csodaszép vagy a veszteségedben

DSC00136

Mutasd meg a bánatod, csodaszép vagy a veszteségedben

Tartsuk együtt, ami fáj! Hadd feleződjön így a kín.
A veronai buszbalesetben elhunytak emlékére, a sebesültek és hozzátartozóik felépülésére,  és  saját, kis gyászom okán, itt csendesen.

Szabadíts meg, kérlek a ruháimtól, miattuk nem “látlak” téged!

Segítségül hívom a madarakat, mint aféle Hamupipőke, hogy szétválogassák a dolgaim. Legyen rend, fel kell címkéznem a köröttem lévő világot, még akkor is, ha csak délibáb.
Piros magok a pirosak közé kerültek, az arany az aranyhoz, a szürke meg a szürkéhez. Hozzám eddig ismeretlen szívek jöttek közel, és sokak, kiket  eddig valamire tartottam távolodtak el.

 

DSC00140

Csodaszép vagy bánatodban (2017) méret: 85*85 (részlet)

Folytatásos festményt készítettem, a 2015 januári három lány  történetét festettem tovább, akik akkor szerelemmel égették meg egymást. Pontosan emlékszem,  mint  egy váratlan betegség hatalmasodott el rajtam a szerelem. Nem tehettem ellene semmit.
A kór a fejem búbján át érkezett és ömlött végig rajtam, tudtam, most veszek el, adom oda magam ennek a különös erőnek, mely rombolni jött engemet. A legjobbat akarva mégis nekem.

 

amazon1 - Copy

Az amazonok az Amazonászból bukkannak fel (2015) 85*85cm

 

Idén januárban megjelentek újra, most már biztos voltam abban, a három az egy. Szomorúak voltak, fejüket majdnem az ölükbe hajtották bele, de mégis szebbek voltak  bánatukban, mint annak idején abban a színes örömben. Most nem égetgették egymást szerelemmel, hanem túlélték csak  a telet abban a csendes, hétköznapi  táncban, mely az övék. Az egyik a művészet oltárán áldozott, a másik a sorsa fonalát tekerte vissza, gurigába fel, a  harmadik pedig a napi munkáját végezte, alázatos nyugalmával.

 

DSC00138

Csodaszép vagy bánatodban (2017) 85*85 részlet

Szinte átláttam rajtuk, alig takarták ki a világot. Könny nélkül sírtak az embernemzetség fájdalma okán, az együttérzés legpompásabb szobraivá váltak. Érzékenységük miatt szüntelen hallották azt a szűnni nem tudó sikítást, mely az életből szakad fel. Mert ez itt van, amióta egyből kettő lett, amióta a tengerből hullám bukkant fel. És aki már találkozott velük, abban irtózatos erősen jelenik meg a vágya annak, hogy leleplezze bánatuk. Lerántsa róluk a fájdalmat, mint aféle ruhát, hogy kiderüljön, annak lényege mennyire üres, és ha erősen odafújsz, máris tovaszáll.

Eltűnt rólam minden dísz, a dekorációm fényeit, mint karácsonyi lámpafűzért, mely eddig gondosan elhomályosította a látásom,  lekapcsolták.
Országos gyásznapot hirdettek.

 

chili2

 

Itt igazán találkozni a fájdalmunkban lehet. Az öröm, mint valami élősködő tenyészik rajtunk, ideig-óráig, aztán magunkra hagy. Önkezűleg téptem le magamról az eddig ismert boldogságaim. Nem kellesz, ne csapj be, ne vedd el az időm, ne tégy úgy velem, mintha valódi lennél. A kollektív gyász ereje felmérhetetlen. A fájdalom már majdnem a másik végpontba, valami ismeretlen örömbe úszik át..

S miközben a három lány a munkáját végzi szorgosan és szüntelen, lopva tükörbe néz az egy, aki három volt valaha, és tükörképe a madarakkal útra kél. S ami szobafalra volt csak festve eddig az színt kap, súlyt, testet, valódi életet.

 

DSC00139
A fájdalom elpusztítja mindazt ami talmi, s ami marad ……….

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save

No Comments

Leave a Comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.