Ne félj az olvadástól!

DSC_0300 - Copy

Ne félj az olvadástól!

Nagyon siettem élni, hogy mire ideérsz kész legyek. Elcsituljon végre és valahára az élettel kapcsolatos oly sok vágyódásom. A fagyizóban ki akartam próbálni az összes ízt, hogy mire megjössz már  mindről legyen tapasztalatom, na mert ugye szólni érdemben csak arról szabad, amit igazán ismerek. És ezért közel kell menni, bele kell nyalni, minimum..
De aztán a tizenvalahanyadik íz után – és tényleg volt itt egy-két nagyon különleges vagy inkább túltolós, a tökmagos, a kápia paprikás vagy a pezsgős marcipános szamócával – jött egy pont, amikorra elég lett, egyszerűen nem akartam több élményt, a testem tudta, a boldogságot, melynek ugye ikertestvére a bánat a végtelenségig lehet fokozni, és érzékenységem okán az öröm majd még szebb  formában érkezik, szoros ölelésben a mélyebb fájdalommal.
Elég lett, nem akartam, hogy újabb íz simogassa a nyelvem, nem akartam új színt.

 

30831336_10216251233263770_1823700311_n

 

Ám  hálás voltam mindnek, mert nélkülük nem értem volna el ide, a vágyaim megmászása miatt tudtam most leülni, hogy elkezdjem végignézni, ahogy olvadni kezdenek. A tegnapjaim – az összes ölelésem, csókom, gyönyörben izzó eggyé válásaim  és az végtelen számú kínlódás, mely őket kísérte – elkezdtek lecsorogni a vászonról, melyen e mozit nézem, s az életemnek tűnik.

 

USA --- Melting ice cream cone with sprinkles --- Image by © 145/Jacqueline Veissid/Ocean/Corbis

 

S velem együtt az összes tegnapom a napba nézett  bele, végre először ebben az életben közvetlenül  benne és nem  tárgyakban gyönyörködtem, melyeken fénye megpihenhet.
Akkor láttam meg a kezet, ami lehet a tied is, de nehogy komolyan vedd magad, és azt hidd, hogy  ebben az életben még bármi is fontos lehet, mert igazi. Nem, nincs e moziban egyetlen egy valódi pillanat sem, ám onnantól, hogy bedőltem az ócska átverésnek, hogy megszületettem, mégis úgy tűnik.
Ne vedd komolyan azt, amit azért most én mégis halálosan komolyan veszek: önmagad. Ám ezen a helyen már csak paradox módon tudok megszólalni. Megláttam a kezet, ami lehet, hogy épp a tied és, hogy általa(d) mivé lehetek.
Leszek neked gombolyagod, bonts le, tekerj le teljesen! Ha esetleg vissza akarok tartani magamból valamit is, ne hagyj, légy szigorú, következetes és akard azt a terítőt de nagyon!

 

 

Ha ilyen kitartóan folytatod el fog tűnni belőlem az, ami valójában sohasem jelent meg a színen igazán, az én, akit látsz, akit szeretsz.  Ha lenne szavunk arra, ami eztán itt marad belőlem, én lennék a világ legboldogabbja, ha leírhatnám, kimondhatnám, megmutathatnám neked. De ugye nem lesz már itt senki, hogy megmutathassa, kimondhassa, mert tökéletesen befejezett munkát végzel. Ne félj teljesen visszabontani. Akarom.

No Comments

Leave a Comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.