Nyitva van az aranykapu

aranykapu1

Nyitva van az aranykapu

Akkor már tudtam, jön néhány olyan hónap, amikor csak a szavaimba kapaszkodhatok. Anyámtól kapott legszebb örökségembe. A gyöngybe, a torkolatba, a fellegbe, a lélegzetbe, a szeretlekbe. Abba a nyelvbe, melyet noha mindennap látok, érzek, ráadásul használok, mégsem múlik el iránta szűntelen vágyódásom. Micsoda szenvedélyes szerelem ez.  Akkor már tudtam, jön egy időszak, amikor nem támogat majd festés, sem anyaság, sem 23 éve tartó fegyelmezett férfi-nő szövetség, csak a szó és az én.

Jeges félelem, hónapok óta átvirrasztott hajnalok, keserves forgolódás a párnán az énbe bezárva. Rács csapódik, zár kattan. Önmagam önként választott börtönőre vagyok. Pedig bőven lehetne ez másképp is, hisz egy délibábvilágtól rettegek csupán, álmodóként hiszem azt, hogy árthatnak álmaim.

aranykapu1 másolata

Hogy a nyelvemet megtaláljam feléd kell induljak hát, anyám! Legszebbje vagy halottaimnak. Az első szótagja az “anyanyelvnek”, a soha el nem múló, aki hatalmas lényével a nyelv előtt őrködik. Csak a testeden át. El nem múló, formátlan formádon keresztül hatolva.

Nyitva van az aranykapud, édes Anyukám.

Leszakadt a pajta, csak a macska maradt bent és én. Összedőlt mindaz, ami eddig védelmezett, de a kapud rendületlenül áll. Az egész élet egyetlen kapu lett, mely vágyja, hogy belépjek rajta. Fájdalomtól égő édes könnyeim, gyötörtök és simogattok. Átcsorogtok rajtam ott, ahol a legvédtelenebb vagyok. Ölem könnyeim vízgyűjtőmedrévé válik.

 

aranykapu1 másolata másolata

Hónapokig vajúdok. Saját magam szülöm vissza beléd. Megszülettem e szépséges magyar nyelvbe.

Új élethez új test is jár. Szavakból szült formát nekem anyám. 

Mint a kimondott szó olyan az új testem, pillanatokra felsejlik a térben aztán tűnik is tovább.

No Comments

Leave a Comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.