One bar for those who drink empty cups and they are in extasy- Ganga

hokir3

One bar for those who drink empty cups and they are in extasy- Ganga

Talán a nagy vágyódásom oka észak felé  Kai miatt volt az Andersen meséből.  Mintha valahonnan emlékeztem volna rá, hogy miközben én itt Közép-Európa kellemes vidékein élek, ő ott fagyoskodik a fehér északon,  elragadta a Hókirálynő.

 

hokir1

 

Ahogy alkalmam adódott, el is kezdtem  tanulni az egyik északi nyelvet, tudtam, hogy eléggé hasonlítanak egymásra, úgyhogy ha az egyik megvan, picit meglesz a többi is. Sok évnyi tanulás után, amikor élesben kipróbáltam magam, egyből angolul válaszoltak a svédemre. Valószínűleg feltűnt nekik, Strindbergen és Mobergen edződtem, meg óészaki irodalmon, szóval a beszélt nyelvhez nem sok közöm van..Sebaj. Megmaradt nekem az észak, a svéd, mint amolyan titkos szerető, akihez feltöltődni, megpihenni jártam.

 

hokir3
Kainak nem voltam soha elég, neki a Hókirálynő fagyos-ragyogó pompája kellett, valami több,  valami észtveszejtőbb, szélesvásznúbb, mint én.
Vagyis bocsánat, hogy keveredek én ide. Hátat fordított Gerdájának, rodliját a Hókirálynő szánjához kötötte.  Elhagyva ezzel gyerekkorát, ártatlanságát, valódi társát, az egyetlen egyet. Ám a kislány, mint aféle történelmi Éva, nem hagyta annyiban, addig ment, míg igaz barátját vissza nem hívta magához..
A mese, mint mindig, itt is boldog véggel zárul. Gerda hosszú vándorlás után megtalálja Kait, aki átfagyva jégkockákkal játszadozik Hókirálynőnél, és forró könnyeivel felolvasztja annak megfagyott szívét. Fu, így leírva elég giccses e kép. De bevallom, akkor is irtóra tetszik.

 

dsc04311-copy

Az én mesém a képen picit átíródott azért.
Különös egy kávézóba invitál, akik ide járnak iszogatni nem kávéért jönnek, nem is süteményért. Mind a csésze, mind pedig a kanna üres. Az itallapon egyetlen sor sincs.
Anyám halálakor “értettem” meg, ami itt tényleg VAN, és IGAZÁN,  az az elmének felfoghatatlan és semmis. Anyu ha le lehet ilyet írni azt üzente, hogy ő ott van, ami számomra a semmi és a feketeség. Anélkül, hogy érteném, beleszerettem  ebbe az innen nézve  semmibe. Ennek a különös kávézónak az egyetlen kínálatába.
Ebbe a semmibe, ahonnan nézve a szívem nagy lángjai is jelenségek csupán. Így ha most találkoznék Kaijal már át sem ölelném, nem sírnék neki, hogy jöjjön vissza és válasszon engem, nem reménykednék semmiféle boldog végben, mert az életben nincs ilyen. Hanem meghívnám egy üres csészére ebbe a kávézóba, kóstolja meg  azt az ízt, ami nem is íz, de mégis belőle bukkan fel az összes. Mert találkozni igazán csak itt ebben a különös vágyódásban, elragadtatásban lehet. És minden szívet csak ez az innen nézve semmi olvaszt fel. És pont van itt egy jó nagy a mondat végén.

 

dsc04314-copy
Szeretem ezt a festményt nagyon. Még a szemműtétem előtt sikerült befejeznem, ahogy kezdett újra visszaállni a látásom ezen gyakoroltattam a szemem. Nézem, nézem a csészéket, addig megyek a pillantásommal, mert most már messziről is látom a legkisebbet is, ameddig el nem tűnnek. Itt állok meg, eddig ér az út, amit ember megtehet. A legutolsóig megyek..Előbb nem tudsz leállítani Kai. És nem tudom, melyik az utolsó mozdulat, amit még megtehetek.

 

hokir3

 

(sok napig írtam most ezt a pár sort ide, frissen műtött szemeimmel még alig látok közelre, eléggé megvisel. De írni “kell”…és festeni az új képet.Ha az utolsó mozdulatnak el kell jönni, eljön, de nem én döntöm el, melyik lesz az, addig meg “csinálom)

 

Save

No Comments

Leave a Comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.