Tengerből kötött kiskabátom

DSC_0443 másolata másolata (2)

Tengerből kötött kiskabátom

Igazán megtettek mindent értem a Danaidák. Merték, merték reggeltől estig korsóikkal a vizet, hogy végre hullám nyaldossa medencényi életem falait. Egy ideig szándékosan hátat fordítottam a lefolyónak. Hitegettem magam, hogy majd feketéből meg fehérből keverem ki a szürkét, és álmodtam gyorsan magamnak egy életet. Közben reménykedve néztem a víz emelkedését, vágytam, hogy  természetem szerint mozoghassak. Vágytam, hogy  ráfeküdhessek, alábukhassak, vízben vehessek végre levegőt.

200px-Danaides_Waterhouse_1903

John Williams Waterhouse festménye (1903)

A Danaidák történetét is átírtam, felkutattam az összes róluk szóló könyvet. Radíroztam, satíroztam, befoltoztam. Egyetlen korsó sem maradhat lyukas, ki kell törölnöm mindenki emlékezetéből ezt a mesét. Arannyal tapasztottam be a formán a réseket.

Gyermeki, édes kislányos remény, melytől egyszerre szorul össze a torkom, de meg is mosolygom magam..A reménye annak, hogy ebben az egy méterszer egy méteres életben, ahol  faltól falig mozoghatok, lesz annyi víz, melyben úszhatok..

Aztán valahogy rájöttem, itt igazán senki sem akarja a vizet, de a Danaidák a legkevésbé. Kényelmes ez a megszokott ritmus, semmi valódi erőfeszítés. Lehajol, megmerít, kiönti évezredek óta már. Edényt meg a legkevésbé sem akar cserélni egyik sem.

DSC_0443 másolata másolata (2)

Aztán egyik nappal egyszer csak feladtam, pontosabban eldöntöttem, nem áltatom magam tovább.

Tudtam a  lefolyóról, sőt istenigazából semmi másról nem tudtam..Az életem jelenségei inkább csak sejtések voltak, de a lefolyó az tudás.

Tudtam arról, hogy az álmaimból akarok valóságot szőni, de húztam az időt. Tápláltam az álmot, a képzeletet. Pedig csak egy mozdulat kellett. Nem, nem a lebegős, a vízben szétterülős, a hullámokat ölelő. Egyszer csak megfordultam, kimondhatatlanul kényelmetlen volt már az ülés, sebes volt az összes pikkelyem. Éppen csak pár centire fedett be  a víz. Így minden mozdulat fájdalommal járt.

DSC_0443 másolata másolata

Nem jó szó, hogy beletörődtem, mert nem párosult döntésem lemondással, sőt még döntésnek sem neveztem. Nem is én fordultam meg, hisz egymagam ekkora életfordításra képtelen lettem volna. Megfordítódtam.

Minden maradt ugyanúgy. A királynők a sakktáblán továbbra is játszották időtlen idők óta játékukat. A királyra várt itt mind.

Nem tudtam beállni játszani, mert unom az ilyen partikat, na meg esélyem sem volt, hogy eldöntsem, fehér legyek-e vagy fekete.
Szóval minden maradt a régiben, csak én fordultam a lefolyó felé, és mint reggel a pára, felszállt rólam az álom, és lett egy tengerből kötött kiskabátom.

Úgyhogy most végre a jó irány felé ülve, életbe zárva, s  imádva azt, hogyha úszni nem is tudok, de  legalább vizes vagyok, nézhetem hova folyik el az életem.

No Comments

Leave a Comment

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.