Uránuszaink az aszcendensen

yahoo

Uránuszaink az aszcendensen

(előhang: Mintha az utolsó nagy felvonásra készültek volna annyi elrontott történet után. Úgy hitték, ismerik már a férfi-női együttlét  összes csapdáját és nem mertek addig elindulni, amíg előre át nem beszélték, melyik szakaszon kell majd vigyázni nagyon.  Tudták, az élet úgyis közéjük fog állni, vágyat kínál, birtokos jelzőkkel köt gúzsba, valakinek a valamije, felesége, barátnője, szeretője leszünk. Éppen ezért előre, egy elképzelt párkapcsolati törvénykönyvbe vésték a szabályaikat, mely szerint lehet szabadon mást is szeretni, más után vágyakozni, másik formában is imádni az életet formáló ismeretlent. Még mielőtt magunkra zárták volna a monogámia ajtaját, mint ahogy ezt nagy szerelem idején mindig tesszük, gyorsan kitámasztották azt, a kulcsot jó messze dobták, hogy esélyünk se legyen megtalálni.)

103078873_270425274308669_305810782838933754_n (2)

Hetekig nem jött rá, milyen hangot is hall sétái alatt. Néha azt hitte, kisgyerek bömböl vagy macskák élik szerelmes nászukat, mígnem egyik nap észrevett az egyik sűrűn elfedett kerítésen két kis lyukat és belesett. Vagy tíz páva sétált odabenn nagy peckesen, s volt közöttük kettő, melyek mindig párban jártak és feltűnően hasonlítottak egymásra. Folyton civakodtak, csipdesték a másikat és a visításuk hangosabb volt a többinél. Egyformaságuk miatt úgy tűnt,  mintha saját magukkal perlekedtek volna.

103843234_3055059524570555_5951158334173517452_o

Hiába igyekezett úgy leskelődni, hogy ne csak a díszeik aprócska részeit lássa, de a rés nem lett nagyobb. El kellett jönnie onnan, hogy ami akkor csak picike lyuk volt sok ezer kilométer távolságból hatalmassá legyen, s messziről lássa  azt, amit közelről nem ismerhetett meg.

Egyikük szerelemnek becézte, a másik inkább sehogy, hisz ebben a folytatásos történetben, ami az élete átélt már néhány nagy érzelmi fellángolást, s óvatos volt a szavakkal. De mégis hitt minden szerelmes lovagnak, s noha el nem tudta képzelni, miként lehet halandót szerelemmel imádni, így nem beléjük, hanem szerelmükbe szeretett bele. Gyönyörű volt a szerelmes férfi, mely lázában sok mindent megígért, góliátnak képzelte magát, s azt hitte,  képes lesz túlnőni aprócska személyén. Még annak a reménye is felsejlett, hogy letérhetnek arról a pályáról, melyet sorsuk rajzolt eléjük, hisz a szerelem, mint nem evilági vendég,  fityiszt mutatva a végzetnek, időszakosan  kirántotta őket  kötött történetünkből. De sajnos sosem  tudott sokáig maradni, és maga után feltúrt utakat, felborított történeteket hagyott.

Lehúzta róluk a pulóvereket, először a jobb oldalit fosztotta meg méregzöld, szerelemféltésből és ragaszkodásból varrt mezétől, mely aztán az szerelemnek hitt érzései elmúltával haraggá és taszítássá változott, de színét így is megtartotta. A másikról pedig az összes sárgává savanyodott aggodalmat és félelmet vette le, mindazt a rájuk nőtt kínt, melyen keresztül lehetetlen volt, hogy találkozzanak.

Ekkor kezdődött az igazi történetünk.

yahoo

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.