A fájdalom tizenhat színe

A fájdalom tizenhat színe

Két út vezet a szerelembe, mely a szabadság maga, súgja nekünk Petőfi lassan két évszázada. Az egyik az azonnali halál, mely Iluska története, a másik pedig a János vitézzé nőtt Kukorica Jancsié, aki nem kímélve magát, góliátokat is megvető bátorsággal vágva át magát sorsa legsötétebb részein, s életében megvalósította azt, ami a szerelmének csak földi keservei elmúltával sikerült. A megérkezést Tündérországba. A költő rózsaszínné színezett meséje egy valódi felébredés története, döbbenek rá minderre az idén szeptember elején.

És azt az utat, melyet János vitéz 27 énekben megtesz, és melyet talán el is feledtünk a sok kötelező olvasmány és érettségi tétel között Frida Kahlo teljes pompájában, a szenvedés színeinek egész palettáját elénk tárva, óriások, törökök, boszorkányok.. a huszadik században megismételi. Képei ugyanannak az útnak a lenyomatai, mint Jancsié, mely a keresőt a szabadsága, szerelme felé vezeti. Térkép ez mindkét esetben a szenvedés kihagyhatatlan állomásain keresztül Tündérországba, ahova reméli Frida, örömteli lesz a távozása, és ahonnan soha többet nem tér vissza..

Szabadság vagy szerelem, rokon szavak, ikertestvérek, sőt annál is közelebbi a viszonyunk, egyek, hisz pontosan egy irányba mutatnak. A hűvösebb, józanabb típusok hívják szabadságnak, a hevesebbek, tüzesebbek úgyis a szerelem kifejezése mellett döntenek. Petőfi  meg választani sem tudott..