A nulladik lap: Pöttyös Anna és Kockás Péter találkozik

170597665_2778589649058408_6136331995873206634_n

A nulladik lap: Pöttyös Anna és Kockás Péter találkozik

170914032_357545312289346_8379872055327578293_n

Miután végigszenvedtük együtt a gyerekkort, mert papás-mamással kínoztuk egymást, jöttem rá arra, pillanatokra szerelmes voltam beléd. Ám telhetetlenül az egészet akartam, másodpercekből éveket, és át akartam rángatni az érzést az életbe, pedig abban nem fér el. Ahelyett, hogy utánamentem volna, hogy megkeressem, honnan érkezik.

171196088_4020036851352446_5905949210691834154_n

Nincs az az igeidő, mely megtámaszthatná a szerelmes szót. Ha jelenbe teszem, tehát vagyok, a most csak eltakarja, de ugyanígy tesz a voltam és a leszek is. Az időnek semmi esélye sincs itten. Ráadásul egyes szám első személyem van leginkább az útban. Én nem lehetek szerelmes, kicsi vagyok hozzá vagy éppen túl nagy és durva. Csak megtöröm, összenyomom, felsértem azt.

Mióta megismertelek már tudom, a szerelmes szó egymagában éppen csak egy lélegzetvételre áll meg az életben, hogy tovább maradhasson, meg kellene, hogy támassza egy személyes névmás és egy igeidő, de ők alapvetően alkalmatlanok erre, így a szerelmes egymagában eldől, elesik.170202631_184528403346140_8360892381297446340_n

Szerelmes. A szó, mely a maga én és vagyok nélküli meztelenségében  pont úgy egyensúlyozik,  mint ahogy te teszed a megkétszerezett pöttyeim közé kifeszített kötélen. Miattad lettem ám kettővé, hogy felbukkanhass az életemben. Sokáig nem ismertelek fel, rossz irányból néztelek, el kellett hát fordítsam a tekintetemet, be kellett csukjam a szemem,  s megkérni Micit, hogy ő nézzen rád helyettem, hogy végre meglássalak.

Azóta egész évben havas tájaddal vigasztalsz, még a neved is behavaztad, mert tudod, a tél a kedvencem.

171013330_4156774867689146_3841377812376476079_n

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.