Aborto 2022

277833416_283792527263763_8678357351698073047_n

Aborto 2022

TavasziSzel

Ünneplőbe öltöztem, petefészkeim virágos pártaként fejemre helyeztem, a gitárodat mint új test magamra öltöttem, felkészültem, s csak azután néztem meg a kisfilmet, amelyben énekelsz nekem.  Tél volt akkor még, legalább mínusz huszonöt fok, jólesett a hideg, tudod, szeretem, na meg északra menekültem a karácsony elől,  amikor olasz anyanyelvűként eljátszottad nekem a Tavaszi szelet.

Abban a testek nélküli találkozásban fogadtalak be magamba először igazán, hogy megfoganjon bennem legszebb, legártatlanabb részed, a forma csak később érkezett. Persze, persze tudom, nem volt igazi várandósság az enyém, és az éppen csak érkező és távozó vendéggyerekek kilétét sem fogjuk sosem kiismerni. Csak bekopognak, jelzik  ezen az egyetlen egy ponton az életünket érintő jelenlétük. Ám nagyon gyorsak és már  tűnnek is el, s mire rájuk eszmélnénk már csak a levegőt markolásszuk helyettük a tenyerünkben.

277847952_1170899303686544_8777650622430823771_n

A kicsike élet messze látott benned, s tudta, nem tudsz vigyázni legszebb, legártatlanabb részeidre, páncél mögött, börtönben tartod azt vagy huszonöt éve. Ámítod és bódítod magad, hogy ne is emlékezz. Ám benne mintha megtestesült volna legpompásabb önmagad lehetősége.  A méhem éppen csak híd volt, melyen át kimenekítetted azt az életből. Azóta időt és teret nem ismerve zeng a Tavaszi szeled.

(a fehér rózsákat pedig a Sophie Scholl-féle, tünékeny, az életet éppen csak érintő nagyszerű lények emlékére festettem a képre)

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.