Blog

143243392_847701616080867_8822522514747218683_n

Céltábla voltam

Akkor már hosszú évek óta nem ott végződtem, ahol a testem határai és mint óriás céltábla hatalmasodtam el a tájon. Minden védelem nélkül hagytam, hogy a késdobálók rajtam gyakoroljanak. Egyetlen óvóhelyet az a három lábú szék adott, mellyel ég és föld között egyensúlyoztam. És a...

Read More
136397104_244821230579928_2671129337705204101_n

Majdnem itt

Addigra már feladtam azt, hogy párban elinduljak. Nélküle, aki kettősöm, kétségeim, kettétörtségem felülről, mint harmadik illeszt újra eggyé és még eggyé se. Hisz addigra már annyit billegtem két lábon, két kézzel, két szemmel, két füllel...

Read More
thumbnail másolata (3)

Kettőezer-húsz, édes..

A 2020. esztendő nem hozott számomra igazán újat, sőt most lett először igazán ismerős a táj, s a világ ebben az évben zárkózott fel hozzám teljesen. Eddig is a négy fal közé zárva, önmagam történeteiben léteztem, s pontosan tudtam, hogy ami kint megjelenik az a...

Read More
132056189_1192076144523469_8090567937507795272_n

Jupiter öleli Szaturnuszt, Szaturnusz öleli Jupitert

Hónapok óta közeledett felém, különös idők voltak, a világ addig sosem látott díszleteket épített fel találkozásunk ürügyén. Bezárt, kizárt, eltorlaszolt, elsötétített, mély verembe vezetett, elszakított. De a külső nehezítések ellenére minden nappal fokozottabban éreztem egyre erősödő jelenlétét. Nem volt kellemes, piszkált, szurkált, aztán napokra elbújt,...

Read More
130026454_698662937520205_8881877577044050547_n

Rükverc bábozódás

Miután elérte az élet közepi nagy ígéretet, felért a csúcsra, ami valójában a történet legmélyebb gödre, a legtávolabbi pont születéstől és haláltól, a teljes életbe veszettség irtózatos magánya, akkor vette kezdetét az, amit addig el sem tudott képzelni, a visszabábozódás mozdulata. A lepke átélhette lényének teljes...

Read More
legjobb

Piroska a farkas

Addigra már annyit rettegtem az elképzelt farkastól, a legkülönfélébb módokon festettem fel magam elé, milyen lehet, hogy egyszer csak meguntam a félelmeim, és az egyik éjjel elibe mentem, de most nem az erdőn át, most máshol kerestem. Addigra már csak mentem-mentem és folyton a mese...

Read More
123925246_10224264418508393_3359403851864254412_n

Nem jön vissza a visszhang

Ketten kellettek hozzám, kettő, mely ugyanabból az alapból vette fel erejét. Még sosem láttam ilyen élesen, délcegen, kiegyenesedve Apám és Anyám, mint a saját festményemen.  Az élőt és a már eltávozottat. Végre megcáfolhatatlan megtartó erőmmé lettek,  ám ehhez le kellett törölnöm eddig ismert formájukat a tábláról....

Read More
121786693_627928901221329_1404578352021483342_n

Emilie Flöge és Gustav Klimt emlékére

Egy ideje már terveket festek, hőn áhított célokat, melyek megvalósításához lehet, szűkek életünk keretei. Egyre inkább azt érzem, vagy még évszázadok választanak el attól, hogy szabad kapcsolódásokban éljünk vagy eleve az én, a személy folyton a megvalósítás útjába fog állni, s csak egy eszményt próbálok...

Read More
120203086_327224215245315_237705558403625635_n (2)

A fájdalom tizenhat színe

Két út vezet a szerelembe, mely a szabadság maga, súgja nekünk Petőfi lassan két évszázada. Az egyik  az azonnali halál, mely Iluska története, a másik pedig a János vitézzé nőtt Kukorica Jancsié, aki nem kímélve magát, góliátokat is megvető bátorsággal vágva át magát sorsa legsötétebb...

Read More