Blog

thumbnail (2)

Sophie Scholl százéves és jövőre százegy lesz

Sophie Scholl megduplázta magát, hogy kétszer olyan gyorsan haladjon. Napok óta alkotott, önmagához szőtt térképet, hogy az az összes addig ismert útról kivezesse. Gyorsnak kellett lennie, mert már kimondták rá a halálos ítéletet. Egyik lábával még szőttesén állt, miközben a másikkal elrugaszkodott. Bátorsága világította be előtte...

Read More
175205274_357064399056297_448431731159708956_n

Hiába kerestelek az életben

Azokban a hónapokban  nagyon megszerettem mélytengeri magányomat, ahol végre meghallottam  szívem dobbanását, ketté tört világom panaszát, mely egyszerre volt kétségbeesésem szimbóluma, de életben maradásom egyetlen esélye is. Minden pillanatban dönthettem, a dobbanásokat vagy a köztük megbúvó csendet választom. Ebben az elhatározásban kezdődött és végződött  szabad...

Read More
143243392_847701616080867_8822522514747218683_n

Céltábla voltam

Akkor már hosszú évek óta nem ott végződtem, ahol a testem határai és mint óriás céltábla hatalmasodtam el a tájon. Minden védelem nélkül hagytam, hogy a késdobálók rajtam gyakoroljanak. Egyetlen óvóhelyet az a három lábú szék adott, mellyel ég és föld között egyensúlyoztam. Arany színű...

Read More
136397104_244821230579928_2671129337705204101_n

Majdnem itt

E ketté tört világba érkezve, két lábbal, kézzel, füllel, és párba rendeződve menetelve  a végek felé mindig is billegtem. Talán  emiatt töltöttem már kislányként órákat nagymamám háromrészes fésülködőtükre előtt, melybe belenézve rögvest hárommá lettem én is. Évekig vártam arra, hogy a foncsorozott üvegben megjelenő látvány üzen,...

Read More
thumbnail másolata (3)

Kettőezer-húsz, édes..

A 2020. esztendő nem hozott számomra igazán újat, sőt most lett először igazán ismerős a táj, s a világ ebben az évben zárkózott fel hozzám teljesen. Eddig is a négy fal közé zárva, önmagam történeteiben léteztem, s pontosan tudtam, hogy ami kint megjelenik az a...

Read More
132056189_1192076144523469_8090567937507795272_n

Jupiter és Szaturnusz átölelik egymást

Különös idők voltak, a világ addig sosem látott díszleteket épített fel találkozásunk ürügyén. Bezárt, kizárt, eltorlaszolt, elsötétített. De a külső nehezítések ellenére minden nappal fokozottabban éreztem egyre erősödő jelenlétét. Nem volt kellemes, piszkált, szurkált, aztán napokra elbújt, úgy tűnt, érdektelenséget tettet, közben meg lehet, éppen...

Read More