Ötévesen Norvégiából kaptam egy mesekönyvet, melynek a borítóján a kislánynak igazi haja volt. Sokáig simogattam a selymes tincseket, mielőtt ki mertem nyitni a könyvet. Rögvest fennhangon olvasni kezdtem a karikás a (å) , az áthúzott o (ø) és az egybenőtt a és e (æ) betűkkel...
Read More
Sophie Scholl megduplázta magát, hogy kétszer olyan gyorsan haladjon. Napok óta alkotott, önmagához szőtt térképet, hogy az az összes addig ismert útról kivezesse. Gyorsnak kellett lennie, mert már kimondták rá a halálos ítéletet. Egyik lábával még szőttesén állt, miközben a másikkal elrugaszkodott. Bátorsága világította be előtte...
Read More
Legutoljára abban a két évig tartó szerelemnek álcázott egymás felsebzésében éreztem magam gyötrelmesen egyedül, ahonnan – mert szerintem a végtelenségig tudtam volna várni és várni, hogy a másikból ne csak egy szerep, hanem önmaga is megérkezzen – képtelen voltam önerőből elindulni. Segítséget kellett hát kérnem...
Read More
Azokban a hónapokban nagyon megszerettem mélytengeri magányomat, ahol végre meghallottam szívem dobbanását, ketté tört világom panaszát, mely egyszerre volt kétségbeesésem szimbóluma, de életben maradásom egyetlen esélye is. Minden pillanatban dönthettem, a dobbanásokat vagy a köztük megbúvó csendet választom. Ebben az elhatározásban kezdődött és végződött szabad...
Read More
Miután végigszenvedtük együtt a gyerekkort, mert papás-mamással kínoztuk egymást, jöttem rá arra, pillanatokra szerelmes voltam beléd. Ám telhetetlenül az egészet akartam, másodpercekből éveket, és át akartam rángatni az érzést az életbe, pedig abban nem fér el. Ahelyett, hogy utánamentem volna, hogy megkeressem, honnan érkezik. Nincs az...
Read More
Marina Abramović és Ulay kapcsolata kikerülhetetlen jelenség. Lehet őket szeretni, lehet nem szeretni, de közömbös irántuk az ember nehezen marad. Náluk nincs szépítés, mismásolás, párosuknak köszönhetően kinagyítva, széles vászonra vetítve, kihangosítva tapasztalom meg, mi az, hogy pár, s hogy meddig tart e fogalom szavatossága. S...
Read More
Akkor már hosszú évek óta nem ott végződtem, ahol a testem határai és mint óriás céltábla hatalmasodtam el a tájon. Minden védelem nélkül hagytam, hogy a késdobálók rajtam gyakoroljanak. Egyetlen óvóhelyet az a három lábú szék adott, mellyel ég és föld között egyensúlyoztam. Arany színű...
Read More
E ketté tört világba érkezve, két lábbal, kézzel, füllel, és párba rendeződve menetelve a végek felé mindig is billegtem. Talán emiatt töltöttem már kislányként órákat nagymamám háromrészes fésülködőtükre előtt, melybe belenézve rögvest hárommá lettem én is. Évekig vártam arra, hogy a foncsorozott üvegben megjelenő látvány üzen,...
Read More
A 2020. esztendő nem hozott számomra igazán újat, sőt most lett először igazán ismerős a táj, s a világ ebben az évben zárkózott fel hozzám teljesen. Eddig is a négy fal közé zárva, önmagam történeteiben léteztem, s pontosan tudtam, hogy ami kint megjelenik az a...
Read More
Különös idők voltak, a világ addig sosem látott díszleteket épített fel találkozásunk ürügyén. Bezárt, kizárt, eltorlaszolt, elsötétített. De a külső nehezítések ellenére minden nappal fokozottabban éreztem egyre erősödő jelenlétét. Nem volt kellemes, piszkált, szurkált, aztán napokra elbújt, úgy tűnt, érdektelenséget tettet, közben meg lehet, éppen...
Read More