Történelemből sosem voltam jó, valahogy nem állt össze a középiskolában egésszé a sok részlet, nem láttam át az egyes okokat, nem értettem az összefüggéseket, vakfoltok maradtak bőven a tudásomban. Na meg még fiatalon inkább magammal voltam elfoglalva, mint a múlttal. Most meg már kétségbeesve próbálom...
Read More
Tamara de Lempicka a csillogás, a luxus megtestesítőjeként a festészet első sztárja volt. Képeivel új ént, egy az élettől látszólag megvédő szerep és kellékvilágot festett maga köré. A festményekből az jön át, hogy Tamara egy volt a milliós vagyonnal, a drága ruhákkal, pedig a ragyogó...
Read More
Marc Chagall a szerelem festője, Bellához fűződő érzésesei megtartják az egész művészettörténetet előtte és utána is az időben. Ez a vásznon kifejezett rajongás az alapja számomra az összes létező alkotásnak. Itt nem kell találgatni, vajon a festő mit akart kifejezni, egyszerű volt és még annál...
Read More
Elviselhetetlen ereje folyton-folyvást áradt belém, de csak használt, átfolyt rajtam. De végre nem voltam útban, nem álltam magam elé, és meg sem próbáltam bármit is megtartani. Éppen csak egy csésze voltam, melyben pillanatokra láthatóvá válhatott végtelensége, majd a következő másodpercben már túl is csordult rajtam. Elképzelt...
Read More
Évek óta egy helyben toporogtam. Hiába tettem meg óriási távolságokat a térképen, egy lépéssel sem kerültem közelebb a célomhoz. Addig használt eszközeim felmondták a szolgálatot, a jól ismert tanítások, melyek kijáratot sejtettek megmutatni az életből, használhatatlanokká váltak. Üres héjakként hullottak le mellém a néhai dicsőített...
Read More
Éppen csak pár percet utaztak együtt, de ez a kis idő mindkettőjüknek elegendő volt ahhoz, hogy pillanatok alatt kibogozzák a hónapok óta bennük kavargó gondolatokat és a másikban meglássák legártatlanabb mivoltukat. Túl gyorsan történt minden, elfelejtettek jelmezt húzni magukra, mint a legutóbbi kapcsolatukkor tették, nem...
Read More
December 21-e után, akkor amikor a világ elindul a nappalok hosszabbodása felé egyre erőteljesebben kúszott a bőröm alá a félelem, hiába tekertem a szilvesztert, majd a díszeitől megfosztott téli hónapokat, mint annak idején a köldökzsinórt a nyakam köré, a tavasz érkezése határozott mozdulattal rántott ki...
Read More
Ötévesen Norvégiából kaptam egy mesekönyvet, melynek a borítóján a kislánynak igazi haja volt. Sokáig simogattam a selymes tincseket, mielőtt ki mertem nyitni a könyvet. Rögvest fennhangon olvasni kezdtem a karikás a (å) , az áthúzott o (ø) és az egybenőtt a és e (æ) betűkkel...
Read More
Sophie Scholl megduplázta magát, hogy kétszer olyan gyorsan haladjon. Napok óta alkotott, önmagához szőtt térképet, hogy az az összes addig ismert útról kivezesse. Gyorsnak kellett lennie, mert már kimondták rá a halálos ítéletet. Egyik lábával még szőttesén állt, miközben a másikkal elrugaszkodott. Bátorsága világította be előtte...
Read More
Legutoljára abban a két évig tartó szerelemnek álcázott egymás felsebzésében éreztem magam gyötrelmesen egyedül, ahonnan – mert szerintem a végtelenségig tudtam volna várni és várni, hogy a másikból ne csak egy szerep, hanem önmaga is megérkezzen – képtelen voltam önerőből elindulni. Segítséget kellett hát kérnem...
Read More