2017

2017 késő ősz 025 - Copy

Kéksárga, kéksárga

Biztos mindenki őriz magában képeket arról a tájról, amelybe belesimulna. Ahol lenne fű, fa, virág, Egy hely, ahová nem szabadna elutaznia, mert képzelete szépségét sosem fogja felülmúlni az, ami abból  megjelenik. Nálam e táj kék és sárga, nyáron vakítóan világos, enyhet alig nyújtó, télen pedig mélysötét,...

Read More
DSC_0976

Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is..

    Útjaim végén, minden ígéreten, reményen és örömön túl eljutottam közös alapunkig, a fájdalomig, oda, ahol egyedül rokonok vagyunk emberek. A lángoló kín és a gyötrelem, mint legutolsó jármű vitt tovább a teljes feladáshoz, ahonnan már csak elrugaszkodni lehet. Ide, ahol már csak egyetlen egy ténybe...

Read More
DSC00476

Három az egyben

Noha egyként léptem a járdaszigetről a zebrára le, mégis úgy tűnt, hárman vagyunk, én a fonó, aki megtekeri halandó életem fonalát, én a sorsjuttató, aki kiméri meddig tartson maradásom, s én a kérlelhetetlen, aki gyűlölt ollójával e fonalat aztán elvágja.   Ahogy sétáltam ott a sötét estében,...

Read More
DSC_0807 - Copy - Copy

Lemosni a természetet

E kép esetében most előbb volt készen a szöveg, mint a festmény. A szavakat már jó előttem összegyűjtötte hozzá Hamvas Béla a Héloïse és Abelárd c. esszéjében Szerinte maradandót a görögség egyedül a szobrászatban alkotott, ott és abban ölt számára testet az isteni ember. A fehér...

Read More
DSC00277

Paradicsom újratöltve

  Aprócska kert, talán éden. Az oroszlánok már nem bántják a flamingókat, újra mindenki szelíd. A kertkapuban leraktuk az életben cipelt tulajdonságainkat, nincs dorombolás, de marcangolás sincs.     A fa még mindig itt áll, talán a kiüzettetés óta roskadozik az almától. Emlékszem  az ízére, s a levére, amely...

Read More
DSC_0007 - Copy

Hajnal

A nyári napforduló felé közeledve minden hajnalban előbb ébredtem fel, mint a madarak. Először csak egy bátortalan csipogás, s mire harmadszorra kinyitotta kicsi torkát már az egész tájat bezengte. Párt kerestek az apró madárszívek. Lehúzták rólam a takarót, belecsipogták a fülembe, gyere kelj fel, nézd milyen...

Read More
DSC_0977

Május elseji felvonulás

  Csak a szeme emlékeztetett rá, az a különös mandulavágású. Mára már szinte teljesen eltűnt ez a szemforma, még a piramisok árnyékában sem születnek ilyen típusok. Nem győztem betelni a tekintetével, minden más rajta elhomályosodott. Akkor történt, hogy mindkettőnk életében egyetlen egyszer felfedte magát közöttünk a...

Read More
DSC_3126 - Copy

Mikor jöttem le a falvédőről?

  Milyen idilli pillanat. A falvédőn a még szinte egybetartozó kicsi fiú és kicsi lány is én vagyok, ám már az elképzelhető legszebb életben is csak két részben tudok megjelenni, egymásnak ellentétes jelenségekben, fényként és sötétként, férfiként és nőként. De vajon végül mikor jöttem le a...

Read More
DSC_2899 - Copy

Húsvéti epigramma

Akkor már a 987462284613789246-ik napja úsztam "a létforgatag vizében a csattogó állkapcsú krokodilok között", hiába volt  pompás kis tutajom, mely megígérte, megvéd a sok rettegéstől, nagyon elfáradtam már. Na meg szomjas is voltam, de a szomj, ami gyötört nem enyhült, pedig ittam és ittam, ám...

Read More
DSC_2496 - Copy

A fekete a legszebb szín

Egy éve meghalt az anyukám. Távozása után közvetlen pár napot egymagam töltöttem, hogy a vele való párbeszédem egyszer s mindenkorra az addig ismert formában lezárjam. Anyu semmilyen kapaszkodót nem hagyott maga után, hirtelen és nagyon messzire ment. Vannak akik haláluk után is közel maradnak még egy...

Read More