Biztos mindenki őriz magában képeket arról a tájról, amelybe belesimulna. Ahol lenne fű, fa, virág, Egy hely, ahová nem szabadna elutaznia, mert képzelete szépségét sosem fogja felülmúlni az, ami abból megjelenik. Nálam e táj kék és sárga, nyáron vakítóan világos, enyhet alig nyújtó, télen pedig mélysötét,...
Read More
Útjaim végén, minden ígéreten, reményen és örömön túl eljutottam közös alapunkig, a fájdalomig, oda, ahol egyedül rokonok vagyunk emberek. A lángoló kín és a gyötrelem, mint legutolsó jármű vitt tovább a teljes feladáshoz, ahonnan már csak elrugaszkodni lehet. Ide, ahol már csak egyetlen egy ténybe...
Read More
Noha egyként léptem a járdaszigetről a zebrára le, mégis úgy tűnt, hárman vagyunk, én a fonó, aki megtekeri halandó életem fonalát, én a sorsjuttató, aki kiméri meddig tartson maradásom, s én a kérlelhetetlen, aki gyűlölt ollójával e fonalat aztán elvágja. Ahogy sétáltam ott a sötét estében,...
Read More
E kép esetében most előbb volt készen a szöveg, mint a festmény. A szavakat már jó előttem összegyűjtötte hozzá Hamvas Béla a Héloïse és Abelárd c. esszéjében Szerinte maradandót a görögség egyedül a szobrászatban alkotott, ott és abban ölt számára testet az isteni ember. A fehér...
Read More
Aprócska kert, talán éden. Az oroszlánok már nem bántják a flamingókat, újra mindenki szelíd. A kertkapuban leraktuk az életben cipelt tulajdonságainkat, nincs dorombolás, de marcangolás sincs. A fa még mindig itt áll, talán a kiüzettetés óta roskadozik az almától. Emlékszem az ízére, s a levére, amely...
Read More
A nyári napforduló felé közeledve minden hajnalban előbb ébredtem fel, mint a madarak. Először csak egy bátortalan csipogás, s mire harmadszorra kinyitotta kicsi torkát már az egész tájat bezengte. Párt kerestek az apró madárszívek. Lehúzták rólam a takarót, belecsipogták a fülembe, gyere kelj fel, nézd milyen...
Read More
Csak a szeme emlékeztetett rá, az a különös mandulavágású. Mára már szinte teljesen eltűnt ez a szemforma, még a piramisok árnyékában sem születnek ilyen típusok. Nem győztem betelni a tekintetével, minden más rajta elhomályosodott. Akkor történt, hogy mindkettőnk életében egyetlen egyszer felfedte magát közöttünk a...
Read More
Milyen idilli pillanat. A falvédőn a még szinte egybetartozó kicsi fiú és kicsi lány is én vagyok, ám már az elképzelhető legszebb életben is csak két részben tudok megjelenni, egymásnak ellentétes jelenségekben, fényként és sötétként, férfiként és nőként. De vajon végül mikor jöttem le a...
Read More
Akkor már a 987462284613789246-ik napja úsztam "a létforgatag vizében a csattogó állkapcsú krokodilok között", hiába volt pompás kis tutajom, mely megígérte, megvéd a sok rettegéstől, nagyon elfáradtam már. Na meg szomjas is voltam, de a szomj, ami gyötört nem enyhült, pedig ittam és ittam, ám...
Read More
Egy éve meghalt az anyukám. Távozása után közvetlen pár napot egymagam töltöttem, hogy a vele való párbeszédem egyszer s mindenkorra az addig ismert formában lezárjam. Anyu semmilyen kapaszkodót nem hagyott maga után, hirtelen és nagyon messzire ment. Vannak akik haláluk után is közel maradnak még egy...
Read More