2019-es festmények

79865914_456848061663442_7115074141455122432_n (2)

Advent 2019

Vágyom a tél érintésére. Akarom, hogy fájjon, hogy harapja az arcomat a hideg, s a december végre lehűtse az egész évemet, sőt az egész életen áthatoló sóvárgásom, mely nem csillapodik a tavaszban, de még az őszben sem, a nyár pedig csak újabb fahasábokat dob a...

Read More
77378711_535442930631705_3122136126895161344_n

A három a lehetetlen..

A kettő billeg, felborul, kapcsolódni valójában képtelen. Mikor a kettő ölelkezik, nyomják, szúrják egymást, de nem ismernek mást. A kettő alapjain áll a világ, a nő férfi után sóhajt, ami hideg az a meleget vágyja, a nappal az éjszakát, ünő meg a bikáját. A kettő a...

Read More
DSC_1030 (2) másolata másolata másolata

Öl vagy ölel?

Akkor még nem tudtam, azzal, hogy ölel meg is ölhet, és amikor megöl, majd akkor ölel át igazán. Egyelőre csak egymásnak feszültünk, nem tudtam, örömömben sírjak vagy félelmemben nevessek-e ezen. Megőrjített már a hónapok óta a tájon szétbomló bizonytalanság, minden porcikámmal vártam a telet, mely végre...

Read More
víz másolata másolata

Dunányi magzatvíz

Mint mikor ujjaimmal tanultam számolni elsős matekórán, most is így adtam össze az éveimet. Hirtelen nem voltam biztos abban, ezerkilencszázhetvennégy és kétezer-tizenkilenc között hanyadik őszöm is ez. Amikor csak tehettem a Duna partjára ültem. Jöhet itt nekem bárki tengerrel, meg óceánnal, nem az én vizem. Boldog vagyok...

Read More
vénusz

Majdnem, mintha, úgy tűnik, lehetne.

Vajon a kék hajú lány átszakítja-e a szalagot vagy a cél előtt egy lépéssel mégis megáll? S kitartó marad-e mozdulatában, hogy a napot az égre akassza vagy elfárad és feladja?     S Vénusz , aki csak az ideák világában bír valódi léttel, s minden földi szépség az...

Read More
hullámvasút (2)

Hullámvasúton megnyugodni?

Évekkel ezelőtt történt. Addigra már az egész testem egyetlen feltörő és alázuhanó hullámvasút lett, reggeltől estig, de még éjjelente sem állt le a száguldás. Semmire sem vágytam jobban, mint az estékre. Végre vége, eljön értem a sötét, s hacsak egy rövid időre is, de elfeledkezhetek...

Read More
DSC_0164 (2)

Pihekönnyű nehéz

Hetek, hónapok, de lehet, évek is voltak azok, mióta feszített, forrongott. Vulkánon ültem, sőt én voltam a vulkán maga. De kár is időbe helyezni, hisz az idő is e forrongásból bukkant elő. Az izzás előbb volt jelen, minthogy a percek megszülettek volna, úgyhogy be kellett...

Read More
aranykapu1

Nyitva van az aranykapu

Jeges félelem, hónapok óta átvirrasztott hajnalok, keserves forgolódás a párnán az énbe bezárva. Rács csapódik, zár kattan. Önmagam börtönőre vagyok. Se festés, se társaság, ezen a helyen csak a nyelvbe kapaszkodhatok. Anyámtól kapott legszebb örökségembe. A gyöngybe, a torkolatba, a fellegbe, a lélegzetbe, a szeretlekbe. Hogy...

Read More
DSC_0443 másolata másolata (2)

Tengerből kötött kiskabátom

Igazán megtettek mindent értem a Danaidák. Reggeltől estig merték korsóikkal medencémbe a vizet. Szándékosan hátat fordítottam a lefolyónak, hogy ne lássam, hogy végül minden víz elfolyik. Közben reménykedve néztem a víz emelkedését, vágytam, hogy  természetem szerint mozoghassak, hogy vízben vehessek végre levegőt. John Williams Waterhouse festménye...

Read More