Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is..

DSC_0976

Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is..

 

DSC_0976 - Copy (2) - Copy

 

Útjaim végén, minden ígéreten, reményen és örömön túl eljutottam közös alapunkig, a fájdalomig, oda, ahol egyedül rokonok vagyunk emberek. A lángoló kín és a gyötrelem, mint legutolsó jármű vitt tovább a teljes feladáshoz, ahonnan már csak elrugaszkodni lehet. Ide, ahol már csak egyetlen egy ténybe kapaszkodok, hogy van víz, hogy létezik, ahova most visszatérek.

Zuhanás közben odaintek még a fagyizónak, gondolatban megköszönöm neki az összes ízt, de már nem tudok betérni hozzá. Nem bírom tovább,  nagyon fáj, nincs időm, nincs idő, elfogyott.

 

DSC_0976 - Copy (2)

 

 

DSC_0979 - Copy

 

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.