Hullámvasúton megnyugodni?

hullámvasút (2)

Hullámvasúton megnyugodni?

Évekkel ezelőtt történt. Addigra már az egész testem egyetlen feltörő és alázuhanó hullámvasút lett, reggeltől estig, de még éjjelente sem állt le a száguldás. Semmire sem vágytam jobban, mint az estékre. Végre vége, eljön értem a sötét, s hacsak egy rövid időre is, de elfeledkezhetek magamról.

hullámvasút (4)

Kéjes örömmel zuhantam hát bele az éjbe, aztán pár óra alvás után előbb ébredt fel bennem a nyugtalanság, s csak aztán én. Gyorsan magamhoz is tértem, s nagy erőkkel ráztam le magamról az aggódó nyűgöket, téptem-cibáltam őket, de érezhetően csimpaszkodtak belém.

Szabad ég alatt várakoztam, noha tudtam arról, hogy  várakozásom a legnagyobb akadályom.

Jó volt e helyen négy cicával együtt lenni, mert ők már akkor is tudták, akire várok, az soha el nem jő.

Elmúltak ezek az évek. S azon kívül, hogy magára hagyott a várakozás, minden maradt ugyanúgy. Nem szűnt a sebesség, a fel és le csak ismétli magát, hajnalban ugyanúgy előbb ébred a nyugtalanság, mint én.

Már nem hiszem, hogy ezen a helyen meg tudok nyugodni.

hullámvasút (3)

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.