Majdnem itt

136397104_244821230579928_2671129337705204101_n

Majdnem itt

136455195_2854064638174191_6410581128945187694_n

Kislányként órákat töltöttem el nagymamám háromrészes fésülködőtükre előtt, mely előtt ülve rögvest hárommá lettem én is. Így minden oldalról szemre tudtam vételezni magam, s nem maradt egyetlen  olyan rész sem belőlem, akit nem ismerek. Évekig vártam arra, hogy a foncsorozott üvegben megjelenő látvány üzen, de csak a gesztusaim, mozdulataim utánozta. Aztán egyszer csak, amikorra már feladtam, hogy magamon kívül mást is láthatok abban, az éveken át őt ostromló kérdéseimre egyetlen nagy csörömpöléssel válaszolt.

E ketté tört világba, ahova születésem után érkeztem, két lábbal, kézzel, füllel, s párba rendeződve mindig is billegtem. A kettő uralta élet bizonytalan helyszín volt nekem. Hárommá válva, hat szerelmemmel a tükörben, kik végre két irányból fogtak közre, sokáig észre sem vettem az új életet magamban, hisz ez a várandósság nem kilenc hónapig tartott, hanem több, mint negyvenhat éve már. Hosszúra nyúlt várandósság, hosszúra nyúlt vajúdással, mely még most is tart, de legalább már tudom, miért terhes és néha miért elviselhetetlenül kényelmetlen már ez az egész.

 

Tél van, befagyott folyó a szülőágyam. Tél, mely éppen csak kivilágosodik, de rögvest siet is sötétjével és hidegével betakarni engemet. Takarója végre lehűt kicsit, így nem égek meg lépten-nyomon magamtól és a fájdalmat is jobban viselem.

137311698_1272769856442375_5387395881528743124_n

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.