Még ma találkozunk a paradicsomban – Jancsi útja a cédruson át János vitézen is túlra

287692081_1193572481440059_3863912375423331376_n

Még ma találkozunk a paradicsomban – Jancsi útja a cédruson át János vitézen is túlra

Miként az életünket, e festményt is az édenkert öleli körbe. A Neretva szalad sebesen a torkolata felé, Csontváry Mostaron át úton van Libanonba, hogy végre megfesthesse leghűbb önmagát, cédrusát.

287692081_1193572481440059_3863912375423331376_n (2)

Az éden itt van, mégsem mindig tudunk róla, hisz miközben egyetlen lépéssel sem távolodtunk el tőle, mégis egy sor rémséges-szépséges eseményt kell átélnünk ahhoz, hogy végre felfogjuk, realizáljuk, aki tényleg számít és van, míg mi vándoroltunk végig a paradicsomban maradt.

img1.php

Ám ahhoz, hogy a szellem győzelmét az anyag felett ünneplő Jancsiból János vitéz lehessen, át kellett élnie az emberré válás  kínjait. Meg kellett ismernie, ahogy Nagy László írja a versében, Jób, Jézus, Prométheusz sebesüléseit, tarkóján éreznie Radnóti golyó-füstös sebét, Csokonai kráter sebét. Ki kellett bírnia, míg a sascsőr és a mennykő véresül benne (idézetek a versből) és hiába vágyta volna idő előtt eltörölni sorsát, hiába hívott villámot, hogy az  egy mozdulattal,  kivágja a történelem fölé magasodó, az eredeti emberi méltóság jelképét, a cédrust, csak óriásibb sebbé lett volna a cédruskráter hiánya.

288240408_745434693458215_7006950503621779409_n

De csakis a fájdalom és a kétségbeesés legvadabb óráiban tudta hátrahagyni a történetét, átélni lénye végtelen sötétségét, azt a helyet, mely nem is tud a szenvedéseiről, nem ismeri a kardot, mely átdöfte fatörzsnyi mellkasát. Csakis ebben a tengermélyi koromsötétben érezte először  igazán biztonságban magát. Mert a fekete aztán lassan de biztosan átölelte, magáévá tette, az érintés felizgatta és lenyugtatta, kívánatos volt és taszító is egyszerre. Az ellentétpárok közepén, a vér egyszerre forrt fel és fagyott meg benne.

S, hogy elviselje e végtelen erőt, mely szállást kért benne, legszebb reményeit idézte fel. Iluska szemeire gondolt, a szerelemre, az élet egyetlen olyan jelenségére, mely teljességében őrzi eredeti természetünk. A szerelemre, mely noha csak felcsillan a történetünkben, édes, bájos formákon tükröződik, de mely maga az Ige forrása.

288040329_510302017505302_6621548064350141315_n

János vitéz, Iluska, cédrus én vagyok, János vitéz, Iluska, cédrus te vagy, önmagunkról szőtt minden elképzelésünket felülmúló jelképünk.

                                                                                   Még ma találkozunk a Paradicsomban.

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.