Sommarsolståndet

kicsi

Sommarsolståndet

 

kicsi (3)

December 21-e után  egyre erőteljesebben kúszott a bőröm alá a félelem, minden évben újra kellett élnem születését, és hiába tekertem a szilvesztert, majd a díszeitől megfosztott téli hónapokat, mint annak idején a köldökzsinórt a nyaka köré, a tavasz érkezése határozott mozdulattal rántott ki sötétségéből.

 

Márciusban, amikor a világ egyre nagyobb lelkesedéssel ünnepelte az élet röpke diadalát, és hitette el ismét, hogy sikerült legyőznie az elmúlást, bennem csak a bánat hatalmasodott, mert tudtam, e hiedelemmel  ismét becsapták.

 

Áprilisban aztán egy kis időre feladtam ellenkezését és megadtam magát, igyekezett nem ünneprontó lenni és együtt örülni az évvel. Megpróbáltam eltanulni annak tánclépéseit, de ügyetlen volt, a lábaim folyton összeakadtak. Május végére telítődtem napfénnyel, annyira elfáradtam a melegtől, hogy csendes apátiába zuhantam.

 

De miként a világba a tavasz, június közepén hozzám is megérkezett a remény. De míg a világ a nyári napfordulóra az év csúcspontjaként tekintett, addig számomra ez volt annak mélypontja, ám elmúltával végre elindult az év legsötétebb éjszakája felé.

 

December feketesége csak egy burok, mely a szemünk számára kibírhatatlan fényességet rejt magában. E pompa, északon, bolygónk legártatlanabb pontján érkezik a földre. Titkon mindig is sejtettem ezt és emiatt döntöttem el már kislányként, hogy egy skandináv nyelven meg kell tanulnom, hátha ez a sötétségnek álcázott decemberi fény svédül szólítja meg a földet. Úgy akartam ott lenni a találkozásnál, hogy megértsem párbeszédüket.

 

53eb27e0792251d7e51ddb5aa8dd3851-eszaki-felgomb-es-eszaki-sark-terkep-1906-4-eredeti-atlasz-eszak-planiglobus-felteke

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.