Szerelem a korona idején

261389376_932805100967867_8511906258619521098_n

Szerelem a korona idején

993x1200

Tamara de Lempicka a csillogás, a luxus megtestesítőjeként a festészet első sztárja volt. Képeivel új ént, egy az élettől látszólag megvédő szerep és kellékvilágot festett maga köré. A festményekből az jön át, hogy Tamara egy volt a milliós vagyonnal, a drága ruhákkal, pedig a ragyogó forma és színvilág a képeken nem bírt valódi léttel,  álom és vágyvilágának testet öltése maradt, egy “wannabe – Tamara”, aki el is hitte mindezt önmagáról egy ideig. Ám hiába csillog, mint smaragd a megfestett Bugatti karosszériája, noha bámulatos tehetségű festő volt, mégis számomra csak felületkezelés maradt ez a festészet. A valódi Tamara elrejtve magát egy elképzelt álomvilágban ott kucorgott egy életen át a képek mögött, és csak a vége felé, amikorra megkopott a fényes csiszolás a sportkocsin, az arc már kivasalhatatlanná vált, merte először megmutatni magát a legutolsó képeken. Végre eltűnt a felszíni, talmi ragyogás, a festmények valódi fénytől ragyogtak, ami nem volt más, mint azok szereplőinek könnyei. A végére a magánya maradt leghűbb társa, s remélem, a legutolsó, legforróbb ölelés bizadalma vitte el a végső céljáig.

Megsegítve ezt az utolsó nagy utazást, festettem Tamarának egy kicsi, zöld Fiatot a híres sportkocsija helyett, abban bízva, hogy utólag is átírhatóak az egyes életek.  Belefestettem a történetébe  egy olyan szerelmet, aki már majdnem úgy ölel, mint a halál, és akivel először életében közös térfelen játszik. Az embert, akiben nem ellenséget, a legyőzendő férfit látja.

260652585_315053160232830_611465058598643549_n

Így kelt új életre Tamara a festményemen, ahol egy lehetetlen játékra neveztek be ketten, egy meccsre, melyben csak veszteni lehet. Ám végre közös lesz az ő veszteségük, mert az életben sem egyedül, sem párként nyerni nem lehet.

S amikor a századik labda, mint valami szívecskevízió repült feléjük, ízlelgetni kezdte a veszteség édes ízét. S közben e különös ellenfélre figyelt, annak elképzelhetetlen szépségére, aki észre sem vette őket,  hisz mintha egy másik tér, koordináta rendszer része lett volna.

E játéknak soha sincs vége, csak a szereplők cserélődnek. Ám eljött az a pont, amikor Tamara eldöntötte, elég, és beült  a neki festett kis Fiatba. Távozása annak bizonyítéka, hogy a túlhonba nem kell üres kézzel indulnunk. Ami igazi volt útközben, itt  a legszebb játékunk kelléke, az túléli az életünk.

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.