Halottaim fényével gyújtottam meg az idén az adventi gyertyákat, nem volt mire várni, eljött az idő, hogy semmissé tegyem az itt és az ott között tátongó teret, s az életemmel építsem meg a hidat közéjük. Amennyiben önmagam valóságát elfogadom, tény az ő jelenlétük is. Az életben...
Read More
Messze vagyok épp a földtől, melyben pihensz, mégsem lehetnék közelebb hozzád. Itt száz ágra süt a nap, az első hetekben szinte fájtak a sugarak. Korai volt nekem, a télimádónak a februári nyár. Aztán döntöttem, megszeretem hát ezt a végtelenné lett, a többi évszak felé elmozdulni...
Read More
Drága testemnek gyönyörű vágyai. Tajtékzó, lankadatlan, szilaj paripám. Megszelídíthetetlen hévvel száguldó, történeteim legvégére utaztató. És akkor egyszer csak hátamon megpihenő, sóvárgásom csókjával lehűtő, tekintetemet elfedő, tavaiban lángolásom fürdető. Van egy lovasom, az utat végre ő sem ismerő, a semmibe bátran belevesző. Behunyt szemek, visszatartott lélegzet, a végletekig kiélesített...
Read More