A festés annak a lehetetlen próbálkozásomnak a leképezése, hogy feloldjam az életben érzett végtelen magányt, annak a világokat önmagamból kivetítő öntudatlan mozdulatsornak a folytatása, amikor már szándékosan olyan környezetet teremtek, benne olyan szereplőkkel, ahol sokkal otthonosabban mozgok, mint a már tárgyiasult világban. Egy környezet ez, mely ugyanúgy az enyém, mint a történetemben megjelenő összes helyszín és szereplő, de még képlékeny, a sűrű anyagi formája előtti. Tehát a képeimen fellelhető összes szereplő közelebb van hozzám, így sokkal inkább rokonom, mint bárki is, akit az életből megismerhetek.
A festés a legfontosabb visszafelé tartó igyekezetnek is a megjelenítése. Hisz miközben látszólag megállíthatatlanul haladok az elmúlásom felé, a képeken ezzel ellentétesem, valamily, még elképzelhető zéró pont felé haladok. Minden egyes festménnyel először felvázolom, majd előrajzolom ennek az útnak a térképét, s közben lassan oldódik bennem az az őrületes paradoxon, hogy haladok valami felé, amit valójában soha el sem hagytam. A festés zsákutca a gondolataim előtt. Nélkülük nem is remélném, hogy az utca végén létezik egy átjáró, de már nem nekem.
A festményeimből speciális nyomdai technikával printelt nyári ruhák és strandviseletek készülnek, mint dresszek, bikinik, strandtáskák, jóga nadrágok, úszódresszek, felsők, szoknyák, papucsok, zoknik..
