75 évvel ezelőtt indult el az első trolibusz Budapest forgalmas utcáin - Üdvözlet Magyarország!
A budapesti trolibuszhálózat története 75 évvel ezelőtt, 1949. december 21-én kezdődött, amikor a 70-es troli ünnepélyes keretek között indult el, Joszif Sztálin 70. születésnapja tiszteletére. Azóta a troli egy állandó szereplője lett a főváros közlekedési palettájának, hol bővítési javaslatokkal, hol pedig a megszüntetésének lehetőségeivel találkozhattunk. Napjainkban azonban újra a fejlődés került a középpontba, hiszen a modern trolibuszok új technológiai vívmányai izgalmas lehetőségeket kínálnak a városi közlekedés számára.
Az első budapesti trolibuszvonal, a 70-es troli, 1949-ben kezdte meg működését, Sztálin születésnapjának megünneplésével a középpontban. Igaz, hogy már az 1930-as években is közlekedett troli Óbudán, de akkoriban csupán egy villamosjárat alternatívájaként szolgált. Az 1949-es kezdeményezés viszont egy ambiciózusabb célt tűzött ki: a villamosok és autóbuszok mellett egy új, átfogó közlekedési hálózat létrehozását – olvasható a PestBuda írásában.
Az 1950-es évek első felében több új vonalat is megnyitottak. 1954-ben a Szovjetunió 70 új trolibuszt szállított Budapestnek, lehetővé téve a hálózat gyors bővítését. Bár felmerült egy trolivonal átvezetése a Lánchídon, ez végül műszaki és esztétikai aggályok miatt nem valósult meg. Tervek születtek egy Csepel és a Népstadion közötti vonal kiépítésére is, de a pénzhiány miatt ez elmaradt.
Az 1960-as években az autóbuszközlekedés került előtérbe, és a trolihálózat bővítése háttérbe szorult. Bár 1961-ben megjelentek az első csuklós trolibuszok, a fejlesztések lassan haladtak. Az évtized végére azonban felmerült a troli teljes megszüntetésének ötlete, amelyet végül az 1973-as olajválság és a környezetvédelmi szempontok megakadályoztak. Az 1970-es években újabb trolibuszok érkeztek, például a szovjet ZIU-9-es típus, valamint a nagy befogadóképességű magyar IKARUS 280-as csuklós trolibusz.
A hálózat hossza 1965-re elérte a 34,2 kilométert, míg 1978-ra már 40 kilométerre bővült. Ekkor kezdődtek meg a tervek Újpest és Buda integrálására a hálózatba, továbbá a Zugligetben megszüntetett villamosjárat helyett trolibusz üzemeltetésének ötlete is felmerült.
Az 1980-as évek során a közlekedési hálózat hossza folyamatosan bővült, végül 1998-ra már elérte a 68,7 kilométert. Ekkoriban innovatív kísérletek indultak a troli és a villamos felsővezetékeinek együttes alkalmazására, ami komoly technológiai áttörést hozhatott volna.
A XXI. század elején, különösen 2011-ben, felvetődött a gondolat, hogy a magánbefektetők bevonásával fejlesztéseket indítsanak Budán és a Margit-szigeten. Ám ezek a tervek végül nem valósultak meg. Az utóbbi évek során azonban a modern trolibuszok akkumulátoros technológiájának fejlődése új perspektívákat nyitott: ezek a járművek már több kilométeren át képesek közlekedni felsővezeték nélkül, ami jelentősen megkönnyíti a közlekedési hálózat bővítését.
A budapesti trolibuszhálózat 75 éves múltja során sokféle kihívással és fejlesztési elképzeléssel nézett szembe. Habár akadtak olyan időszakok, amikor a rendszer megszüntetése volt a téma, napjainkban a troli ismét a fenntartható közlekedés alapvető elemévé vált. A hálózat további bővítése és korszerűsítése nemcsak a közlekedési igények kielégítését szolgálja, hanem Budapest környezetvédelmi célkitűzéseihez is szervesen hozzájárul, segítve ezzel a város élhetőségének javítását.
A troli nemcsak a múlt, hanem a jövő közlekedésének is része, amely a fenntarthatóság és az innováció jegyében tovább fejlődhet a következő évtizedekben.
Itt van néhány cikk, amit mindenképpen érdemes felfedezni:
