Nyolc évtizede, hogy megdöbbentő esemény történt Madarasalján és Élesmártban, egy olyan mészárlás, amely mély nyomokat hagyott a történelem lapjain. Emlékezzünk meg erről a tragikus napról, amikor a közösség életét örökre megváltoztatta a brutalitás. Az e
A náci bosszúhadjárat a szlovákiai civil lakosság ellen 1945. január 21-én érte el legtragikusabb fordulatát. E napon Madarasalja és Élesmart falvak lettek a német megszálló erők legborzalmasabb mészárlásának színhelyei, ahol a kegyetlenség határvonalai eltűntek, és az ártatlanok szenvedése elviselhetetlen méreteket öltött.
A náci bosszúhadjárat a szlovákiai civil lakosság ellen 1945. január 21-én csúcsosodott ki. Madarasalja (Kľak) és Élesmart (Ostrý Grúň) aznap a német megszálló erők legiszonyatosabb mészárlásának színhelyévé vált.
A partizánellenes Edelweiss egység (Abwehrgruppe 218), amelyben szlovák tagok is részt vettek, egy SS büntetőszázaddal és a Heimatschutzcal – a Kárpáti Német Párt által létrehozott fegyveres csoporttal – együtt a partizánok támogatását megtorolták. Ennek során Madarasalján 126 házat gyújtottak fel, és 84 lakost gyilkoltak meg. Ezt követően Élesmarton újabb 64 ember életét oltották ki, miközben 128 ház vált a tűz martalékává. Összesen 148 áldozatot követelt a brutalitás, köztük 56 nőt és 38 gyermeket. Január 21-én lesz e szörnyű események 80. évfordulója.
A Madaras hegység falvait sújtó náci vérengzés nem csupán az áldozatok számában, hanem a brutalitásában is megdöbbentő, ezért tartják a Szlovákia területén elkövetett legkegyetlenebb háborús bűnnek. E tömegmészárlás, melyet Véres vasárnap néven ismerünk, mély nyomot hagyott az ország történetében. A tragédia hajnali órákban kezdődött Madarasalján, ahol az Edelweiss, az SS elit egysége, támadta meg a lakosságot. Az akciót Erwin Thun von Hohenstein őrnagy irányította, és a források szerint a hírhedt Dirlewanger egység is részt vett a borzalmak végrehajtásában. A támadás során sok embert még az ágyukból rángattak ki, hogy aztán hidegvérrel végezzenek velük. Az áldozatok egyes esetekben élve kerültek vissza a lángoló házak romjai közé, ami tovább növelte a tragédia borzalmait. A mészárlás nem csupán a férfiakat, hanem nőket, gyermekeket és időseket is érintett, így a kegyetlenség határai szinte megfoghatatlanná váltak.
Még azon a napon Élesmartot is megtámadták. Az egyik házban összezsúfolt lakosokat brutálisan lemészárolták, majd a házat lángra lobbantották. A falu megmaradt lakói kénytelenek voltak elmenekülni, miközben a betolakodók kifosztották a falut. Három nap elteltével visszatértek, és további 112 lakóházat gyújtottak fel, emellett az összes szénapajtát és a magányosan álló épületeket sem kímélték. A felszabadulásig a civileknek tilos volt belépniük az egész völgy területére.
A madarasalji és élesmarti tragédia a civil lakosság elleni náci megtorlások szimbólumává nőtte ki magát. E két falu így akaratlanul is a legszomorúbb európai események közé került, mint például az 1942-es lidicei mészárlás (340 áldozattal), az 1944-es oradour-sur-glane-i tragédia (642 áldozat) és az 1942 januári újvidéki vérengzés, amely a megszállt jugoszláv területen több mint 1200 életet követelt. A Szlovákiát elfoglaló erők megtorlásai összesen majdnem 120 felégetett települést hagytak maguk után.
2025. január 19-én, vasárnap, az élesmarti és madarasalji tragikus események 80. évfordulója alkalmából megemlékezést rendeztek a helyi emlékműveknél. Az ünnepség során a közösség tagjai tiszteletüket fejezték ki az áldozatok emlékének, és együtt idézték fel a múlt fájdalmát és tanulságait.
