A Hunyadi sorozat egy izgalmas utazásra invitálja a nézőt, amely bemutatja, hogy a történelem nem mindig volt kedvező a női szereplők számára. A kritikában arra világítanak rá, hogy a múltban a női karakterek gyakran nem kapták meg azt a tiszteletet és el

A Hunyadi sorozat egy ismeretlen korszakot mutat be egy ismert emberről, melyben meglehetősen plasztikusan láthatjuk, hogy hogyan is élhettek eleink. Spoiler: nem jól, különösen nőként!

Hunyadi János képe sokunk előtt élénken él, hiszen a történelemkönyvek lapjain jól ismert arca tűnik fel, ahogy halljuk a nevét. Hosszú, gondosan göndörített bajusza, fényes páncélja és határozott tekintete mind-mind hozzájárulnak ahhoz a legendához, amely körüllengi őt. A legújabb sorozatban azonban egy meglepő csavart kaptunk, hiszen a figura megformálásáért felelős Kádár L. Gellért inkább egy modern, Jason Momoa-szerű harcos benyomását kelti. Félreértés ne essék, hiszen elismerjük, hogy valóban egy bátor harcost látunk, de valahogy nem tudjuk elhinni, hogy ő lenne az igazi Hunyadi. Inkább úgy tűnik, mintha egy vadember lépett volna be a civilizált világba - legalábbis az első képsorok alapján, ez a benyomás fogalmazódik meg bennünk.

Hunyadit tehát nem feltétlenül ilyennek képzeltem, de tény, hogy amit elvártak a színésztől, azt bizonyosan hozza, mert teljes mértékben elhiszem neki, hogy harcolni akar, sőt, talán túlságosan is. Egyfajta ösztönemberként megy előre, így meglepő, hogy gyengéd érzelmeket képes táplálni a nők iránt. Első szerelme Brankovics Mara (Törőcsik Franciska) aki kőkeményen felkészült a szerepre, merthogy szerbül és törökül is beszél, nem is keveset! Azt nem pontosan értettem, hogy a szerb fejedelem lányaként mit keres a magyarok közt, ahogy azt sem, hogy a másik női főszereplő, Szilágyi Erzsébet (Rujder Vivien) miért árválkodik a nemesek közt, merthogy látszólag sem szülői, sem testvéri kötelék nem tartja ott. (Utánanéztem, hogy másnak ne kelljen: az apja révén került Zsigmond király közelébe, aki szolgálatáért cserébe birtokokat adományozott Erzsébet apjának).

A film vizuális világa lélegzetelállító, az állandó borongós ég és sötétség pedig még inkább felerősíti azt a súlyos légkört, amelyben hőseink kénytelenek létezni. A történet különösen a női nézőpontból szívszorító, mivel lerombolja azokat a romantikus elképzeléseket, amelyek azt sugallják, hogy a nemesi asszonyok élete a kényelemről és a szolgák által nyújtott kényeztetésről szól. A valóság ennél sokkal sötétebb: a nők, különösen a nemes származásúak, szinte tárgyként voltak kezelve. Messze nem az volt a legégetőbb gondjuk, hogy a háztartási teendőkkel bajlódjanak, vagy a férfiak harctól vérben ázott ruháit mossák! Bármelyik női szereplő sorsa fájdalmas küzdelem, és ez különösen érvényes Szilágyi Erzsébetre, aki a közép-európai Mulán szerepében próbál részt venni a férfiak világában. Ez a törekvés dicséretes, ám ahogy a trailerből is kiderül, az ő útja sem mentes a szenvedéstől, különösen, amikor gyermekeivel való búcsúzás terhe nehezedik rá.

Brankovics Mara hiába szerelmes Hunyadiba, a hazájáért és apja kérésére (nem mintha lenne választása) egy teljesen új, török világba kell menjen a szultán feleségének, ám ez nem az a pozíció, amiről minden nő álmodik, hiszen a szultánnak ágyasai vannak, nem hagyományos értelemben vett feleségei. Törőcsik Franciska egyébként zseniálisan játszik a tekintetével, teljesen átérezhető, hogy milyen ijesztő helyzetbe kerül azáltal, hogy kiszakítják az otthonából, és egy ismeretlen helyen kell teljesíteni olyat, amit egy nő sem kíván. Bár elhangzik a jótanács, miszerint jobb megpróbálni élvezni, mert így elkerülhető a szenvedés, ezt átültetni gyakorlatba nem egyszerű. Mara ezt láthatóan megugorja, méghozzá úgy, hogy nem engedi el a saját személyiségét, és bátran kiáll magáért és másért is. Kérdés, hogy mi lesz a sorsa, lehet-e fokozni, de feltételezem lehet, például egy szüléssel, ami akkoriban különösen brutális dolognak tűnik.

Cillei Ulrikot, akit a hihetetlenül tehetséges Fekete Ernő alakít, zsigerből hozza a gonosz karaktert. Kár, hogy nem kapott nagyobb szerepet, mert szerintem egy egész sorozatot is építeni lehetne köré. A felesége szülését viszont elég drámaian ábrázolják, ami nem éppen biztató. Ráadásul a történet szerint belehal a szülésbe – hogy ő vagy a gyermek sorsa a két rész alapján nem derül ki, mert én nem találtam olyan kicsinek a koporsót, de a férjem más véleményen van. Szóval ez a kérdés még nyitva áll.

Ott van még a szultán egy másik ágyasa, Veronika, akit Kovács Panka formál meg. Szegénynek neki is át kell esnie a meztelen beavatási szertartáson, aztán szülnie egy gyereket, amibe - meglepő módon - belehal.

Ónodi Eszter szerepe nem éppen irigylésre méltó, hiszen a már említett Cillei Ulrik által teremtett helyzet kényszeríti őt arra, hogy a Medveczky Balázs által életre keltett Újlaki Miklós bánnal intim viszonyba lépjen.

A nők a XV. században látszólag eszközök voltak csupán arra, hogy a nemesek elérjék a céljaikat; a sorsuk egyáltalán nem számított, a lelkük pláne! ,,A hazáért!" felkiáltásba minden belefért, nemcsak a halál, hanem az örök szolgalét is, annak minden nyűgjével együtt, amikor a nő tényleg hús volt csupán, akivel rendelkeztek.

Talán a nők, akik a szülésbe belehalnak, végső soron szerencsések, hiszen egy olyan embert próbáló időszakban éltek, amelyhez képest a mai nő életének legnagyobb gondja csupán annyi, hogy elromlott a mosogatógép. Ez a kontraszt rávilágít arra, mennyit változott a világ, és mennyire hálásak lehetünk a modern kor vívmányaiért.