A középkor legendája a Spotify világában: Hildegard hatása a kortárs zenére.

Mit ettek a középkori kínai tengerészek? A Nanhai No. 1 hajó titkai

„Ó, törékeny lélek, hamu és mocsok, csak hamu és mocsok!” – hallatszott egy mennyei szózat Bingeni Szent Hildegárd fülében, amikor 43 éves korában egy ragyogó vízióval találkozott. Ezt a rendkívüli élményt isteni hívásnak tekintette, amely elindította életének legtermékenyebb szakaszát, s ezzel együtt megteremtette a zenetörténet egyik legkülönlegesebb és leginspirálóbb életművét.

Bingeni Szent Hildegárd nevét ma már nemcsak egyházi körökben ismerik. Munkássága ihletett tudományos tanulmányokat, filmeket és még parfümöket is. Legmaradandóbb hatása azonban kétségtelenül a zenében érzékelhető.

Kortárs művészetekben a hagyományos elemek újragondolása és újraértelmezése kiemelten fontos szerepet játszik. A zenei hatások, amelyek a különböző stílusok és kultúrák ötvözéséből származnak, izgalmas innovációkat eredményeznek. Ez a folyamat nem csupán a dallamok és ritmusok szintjén zajlik, hanem a szövegkörnyezet, a vizualitás és a performancia területén is. A művészek gyakran merítenek a múlt örökségéből, hogy friss perspektívákat kínáljanak, és ezzel új dimenziókat nyissanak meg a közönség számára. A kortárs zene tehát nem csupán a fülünkre hat, hanem a gondolatainkra és érzéseinkre is, új kapcsolatokat teremtve a művészet és a közönség között.

A középkori zenei tradíciókat friss szemszögből megközelítő Laura Cannell véleménye szerint Hildegárd zenéje „azonnali kapcsolatot” létesít a földi és a transzcendens világ között. Cannell úgy véli, hogy ez a zene egyszerre hordozza magában a fény és a sötétség esszenciáját, így remek társa lehet az élet különböző pillanatinak.

Az elmúlt években Bingeni Szent Hildegárd hatása feltűnt Julia Holter alt-pop dalaiban, a Larum ambient kísérleteiben, a katalán Tarta Relena duó előadásaiban, valamint Noah Preminger és Rob Garcia jazzduójának munkáiban. Daisy Press énekesnő Hildegárd zenéjét hindusztáni rágákkal ötvözi, míg a doom metalos Lingua Ignota nevét Hildegárd misztikus nyelvéről kölcsönözte.

A kortárs pop- és elektronikus zene világában is feltűnik Bingeni Szent Hildegárd hatása. A kanadai énekesnő, Grimes például a 2012-es Visions című albumának bezárkózással, önmegtartóztatással kísért alkotói folyamatához Hildegárd spirituális elmélyüléséből merített inspirációt.

A lemez, mely Jocelyn Montgomery énekesnő nevéhez fűződik, Hildegárd művészetének varázslatos világát idézi meg. A projektet a neves filmrendező, David Lynch jegyzi producerként, aki különleges látásmódjával új dimenziókat nyitott Hildegárd misztikus zenéjének modern interpretációjában. A cél az volt, hogy e régi korok zenei örökségét friss és innovatív hangzásban mutassák be, így teremtve hidat a múlt és a jelen között.

Váratlan reneszánsz: az 1985-ös áttörés

Bingeni Szent Hildegárd zenéje 1985-ben, az A Feather on the Breath of God című album megjelenésével került újra a köztudatba. A lemezen Emma Kirkby szopránénekesnő és a Gothic Voices adta elő a középkori zeneszerző gyönyörű műveit. A kiadvány körüli várakozások csekélyek voltak – ahogy azt a hangmérnök is megjegyezte: "Szép zene, de kár, hogy senki sem fogja megvenni." Ennek ellenére az album váratlan sikerrel zárult, óriási példányszámban kelt el, Gramophone-díjat nyert, és még a klubzenék világában is nyomot hagyott. Azóta az album több alkalommal is újra megjelent, legutóbb 2024-ben.

Bingeni Szent Hildegárd 1098-ban látta meg a napvilágot a festői Rajna-vidéken, egy jómódú család sarjaként. Gyermeki évei hamarosan a Disibodenberg kolostor falai között teltek, ahol már hároméves korától különleges látomásokkal ajándékozta meg az ég. Oliver Sacks neurológus szerint ezek a víziók migrénes hallucinációk következményei lehettek. Negyvenéves korában, apátnőként kezdte el papírra vetni e szellemi élményeket, ami életének egy új, kreatív szakaszát nyitotta meg. Miközben mások a koruk miatt már a visszavonulás gondolatával foglalkoztak, Hildegárd zavarba ejtő termékenységgel vetette bele magát a művészetekbe és tudományokba. Teológiai, orvosi, természettudományos és zenei alkotásai révén pápák, uralkodók és zarándokok keresetek tőle útmutatást, inspirálva ezzel a korabeli világot.

Életrajzírója, Fiona Maddocks szerint teljes életművének megértéséhez a 12. századi német kultúra, egyháztörténet, középkori latin, botanika, zoológia, festészet és kolostorépítészet ismerete egyaránt szükséges.

Organikus zenei struktúra

Bingeni Szent Hildegárd 77 egyszólamú gregorián éneket komponált, amelyeket a Symphonia néven ismerünk. Ezen kívül megalkotta egy erkölcsi játék zenéjét is, amely a test és a lélek harcáról szól. Maddocks véleménye szerint Hildegárd zenéje improvizatív jellegű: „mintha szárnyalna, mint egy sólyom”, szabadon formálódik, nem követi a megszokott szerkezeti szabályokat.

Julia Holter "Materia" című dalában Hildegárd zenei univerzuma köszön vissza. Az énekesnő egyedi dallamvezetése különleges harmóniák szövevényét szövi, amely magával ragadó élményt nyújt. Laura Cannell megjegyzi, hogy Holter műveiben a mozgás, a ritmus és a lebegés dominál, ezek az elemek azonnal felkeltik a hallgatóság figyelmét, és egy varázslatos atmoszférát teremtve elrepítik őket a zene dimenziójába.

Bingeni Szent Hildegárd zenéje még a szabványosított hangolások előtti korszakból való. Ez gyakran ismeretlen hangélményt ad a mai hallgatóknak. A tempó, hangszerelés, sőt az előadásmód is nyitott kérdés - a mai előadók kreativitásán múlik.

Egyes tudósok azt a feltételezést fogalmazzák meg, hogy Hildegárd művei esetleg nem közvetlenül tőle származnak, hanem csupán az ő nevével fémjelezve láttak napvilágot. Fiona Maddocks nyitott szemlélettel közelíti meg ezt a dilemmát: "Ha elfogadjuk, hogy Mozart Requiemjét más fejezte be, miért ne tekinthetnénk Hildegárd alkotásait is legitimnek?"

Maddocks egyik legkedveltebb műve a Columba Aspexit, amely már a nyitósorával magával ragadja a hallgatót: "A galamb berepült a rácsos ablakon." Ez a mondat egyszerre hordozza az érzékiség és a spirituális mélység esszenciáját. A szöveg nyelvezete gazdag és költői, tele bibliai utalásokkal, amelyek szövik át az egész kompozíciót. Sokan úgy vélik, hogy a darab atmoszférája az Énekek éneke varázsát idézi meg, megteremtve ezzel egy különleges, transzcendens élményt.

Spirituális inspiráció a zenében

Bingeni Szent Hildegárd látomásai ma is inspirálják a kortárs művészeket. Az "Visions" című operaprojekt keretében Nwando Ebizie saját neurológiai élményeit kapcsolja össze Hildegárd hallucinációival. Ebizie látászavarral küzd, amelyben a világ folyamatosan szemcsésnek és vibrálónak tűnik - ezt a jelenséget vizuális hónak nevezik. Az apátnő zenéje nem csupán a szenvedés ellenében született, hanem éppen annak mélységeiből merítve. "A fájdalom volt az, ami a saját ösvényemre vezetett" - osztotta meg Ebizie.

Julia Holter véleménye szerint Bingeni Szent Hildegárd látomásos világa ma is rendkívüli: "Az emberek manapság egyre inkább felfedezik és értékelik az egyedi perspektívákat, különösen a neurodiverzitás fényében." Azok a "látnokok", akik bátran átlépik a társadalmi normákat, munkásságukkal olyan időtálló értékeket teremtenek, amelyek sosem veszítenek relevanciájukból.

Laura Cannell szerint Hildegárd hőssé válik azáltal, hogy visszatekintve egy olyan női alakot látunk, aki alkotott, hatott és összekötött - évszázadokon átívelően.