Aki örökre él a szívünkben, az sosem távozik igazán. Az emlékek szőtte szálak összekötnek minket, és a szeretet fénye átível a végtelen időn.

Családtagok, barátok, tisztelők és művésztársak körében került sor Quittner János táncművész, folklorista és mesterkoreográfus síremlékének felavatására Pozsonyban, a Szent András temetőben. A hazai néptáncmozgalom kiemelkedő alakja pontosan egy évvel ezelőtt, 2024. június 21-én, az avatás napján távozott az élők sorából, visszaadva lelkét Teremtőjének.

Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy világhírű volt, hiszen nevét, munkásságát tisztelettel említik és őrzik a világ számos pontján, ahol letette kézjegyét, gazdagította a magyarság kulturális örökségét, segített megtartani azokat a népi hagyományokat, amelyeket őseink táncaikban ránk hagytak.

Nagyívű pályát futott be működésével és földrajzilag is, mert műkedvelő táncosból lett táncművész, fantáziadús koreográfus és Pozsony-Vereknyéről indulva jutott el egészen Ausztráliáig, illetve több európai működéshelyig.

Quittner János Pozsony-Vereknyén látta meg a napvilágot, ahol az alapiskola öt évfolyamát is teljesítette. Később a pozsonyi Május 1. téri művészeti iskolába iratkozott be, hiszen művészi hajlamai már gyermekkorában megmutatkoztak. Itt még inkább elmélyült a színpadi művészetek iránti szenvedélyében, és elköteleződött a kreatív kifejezés ezen formája mellett.

Középiskolás évei alatt a Strieženec-Horváth Rudolf által irányított pozsonypüspöki tánccsoportban kezdte meg táncos pályafutását, majd a somorjai Csallóközi Dal- és Táncegyüttesben fejlesztette tovább tánctudását. Az évek során folyamatosan törekedett a fejlődésre: elvégezte a koreográfusok és együttesvezetők képzését, emellett pedig a Pozsonyi Színház- és Zeneművészeti Főiskola rendező és koreográfus szakán is tanulmányokat folytatott.

A Csemadok központjában megalakult a Szőttes Kamara Néptánc Együttes, amely már akkoriban is, és napjainkban is a néptáncmozgalom kiemelkedő alakulatának számít.

A nyolcvanas években mégis úgy alakult, hogy jóérzései szerint nem tudja megvalósítani elképzeléseit és az egyik Nyugat-európai útjukról nem tért haza, családjával Ausztráliába emigrált.

Az új környezetbe való beilleszkedés nem volt zökkenőmentes számára, de mint vérbeli művész, hamarosan visszatalált a művészetek világába. Nem sokkal később megalapította az Új Szőttes Néptánccsoportot, ahol tánciskolát vezetett, műsorokat állított össze, és a sikerei sorra érkeztek. 1990-ben azonban úgy döntött, hogy visszatér Európába, és Dunaszigeten telepedett le Magyarországon. 1991-ben elnyerte az Ifjú Szivek igazgatói posztját, miközben rendezéseket vezetett Németországban, és folyamatosan együttműködött a Magyar Állami Népi Együttessel. Emellett többször is ellátogatott Ausztráliába. A szlovák népi együttessel, a SĽUK-kal is szoros együttműködésben áll, hiszen művészi tudására és tanácsaira nagy szükség van. Közös munkájukból számos emlékezetes és magas színvonalú műsor született, amelyek mind a mai napig a közönség kedvencei.

Barátai, kollégái és tisztelői mindvégig megbecsülésben részesítik, egészen életének végéig. A hivatalos elismerések sem váratnak magukra, hiszen megkapja a Csemadok Életműdíját, valamint a Szlovák Köztársaság ezüst- és aranyplakettjét is.

Elvitathatatlan hozzájárulása van a magyar néptánc és a hazai mozgáskultúra népszerűsítéséhez, nemcsak belföldön, hanem világszerte is. Műsorai, összeállításai és páratlan produkciói, valamint rendezései a szakma mércéjévé váltak, és még ma is irányadó példaként szolgálnak.

A Szent András temetőben a harangok zúgása jelezte a síremlék ünnepélyes avatását. Jégh Izabella, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányának elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd a párkányi Stilla Pectus kórus varázslatos előadása következett, amelyet Papp Katalin irányított. A zenei élményt Németh Imre gitárkísérete tette még emlékezetesebbé, ezt követően pedig Boráros Imre Kossuth-díjas színművész osztotta meg velünk a közös vereknyei gyermekévekre vonatkozó emlékeit. A rendezvény csúcspontjaként elszavalta Gágyor József híres versét, a Tékozló fiút, ezzel mély érzelmeket keltve a hallgatóságban.

Juraj Hamar, a SĽUK együttes ügyvezetője, szívhez szóló szavakkal osztotta meg a közönséggel azokat az eredményeket, amelyeket közösen elértek. Munkájuk gyümölcsözőségét méltatva felsorolta azokat az együttműködéseket, amelyek sikeresen valósultak meg. Különös hálával említette Quittner János hozzájárulását, aki jelentős szerepet játszott a közös néphagyományok megőrzésében.

A síremléket, amelyen Práznovská Nagy Natália által készített koreográfus portrészobra található, Quittner János fia, valamint fogadott fia, Nagy Sándor leplezték le.

Az emlékezők ezután elhelyezték virágaikat a síremléknél. Az esemény egyben a koreográfus tisztelőinek, barátainak nagy találkozása is volt, valamennyien tisztelettel és szívből jövő szeretettel emlékeztek a tevékeny művészre, barátra, bizonyítva, hogy nem feledik, emléke örökké megmarad bennük, Alexander Dumas szavaival élve: "Azok a barátaink, akiket elveszítettünk, nem a földben pihennek, hanem bent lakoznak a szívünkben."