Fedezd fel a valódi mexikói ízek világát Temesváron az El Magüey étteremben! Itt a hagyományos mexikói konyha varázslatos élménye vár rád, ahol a friss alapanyagok és a helyi fűszerek találkozása egyedülálló ízélményeket teremt. Az étterem hangulatos, bar
A rendszerváltás után tanúi lehettünk annak, hogy Kárpát medencei szinten miként talál magára a vendéglátás minőségorientált szegmense, melyhez tartozó étterem-tulajdonosok és séfek nem elsősorban jóllakatni akarják a vendéget, hanem kulináris élményben részesíteni. Amint arról már több ízben is szó volt e rovatban, szükségképpen a nagyvárosok jártak ebben legelöl, legfőképpen persze Budapest, mögötte pedig hosszú ideig csak a belső-magyaországi nagyvárosok érdemeltek említést, néhány kisebb településen működő gasztro-oázist leszámítva, mint amilyen például az 1994-ben Fertőrákoson nyitott Ráspi étterem volt.
Belső-Magyarország lokomotív-szerepe természetesnek és életszerűnek mondható, hiszen bármennyi jogos bírálat is értheti a Venesz József nevével fémjelzett Kádár kori vendéglátást, de ez a lebutított, részben polgári, részben paraszti gyökerekből táplálkozó "hagyományossá vált" magyar sablonkonyha messze felette járt annak, amit a kommunista korszakban, majd közvetlenül azt követően nyújtani tudott a környező országok gasztronómiája. Majd' minden tekintetben: variáltságban, ár/érték arányban, komplexitásban, esztétikában.
A belső-magyarországi gasztronómiai elit 2008 körül indult el egy izgalmas felfutásra, amely hamarosan nemzetközi figyelmet is felkeltett: megérkeztek az első Michelin-csillagok, a magyar Gault Millau kalauz, és a Bocuse d'Or versenyén való részvétel is jelezte a fejlődést. Azóta azonban jelentős változások történtek Erdélyben, a Felvidéken és a Délvidéken is. 2020-ra a gasztronómiai erőviszonyok kiegyenlítődtek, hiszen Kolozsvár, Temesvár, Brassó, Nagyszeben és Kassa gasztronómiai színvonala egyenrangúvá vált a hazai nagyvárosokéval, mint Szeged, Debrecen, Miskolc vagy Pécs. Sőt, bizonyos területeken, mint a specialty kávézók vagy a prémium sörbárok száma, már előnyről is beszélhetünk. Kolozsvár például a csúcséttermek számát tekintve csupán Budapest és Pozsony mögött áll, ami figyelemre méltó teljesítmény.
Mindemellett nemcsak vertikálisan gazdagodott a vendéglátás, hanem horizontális szinten is, azaz egyre több nemzet gasztronómiájával találkozhatunk az említett nagyvárosokban, távoli országok kulináris hagyományaiból merítő éttermek sora nyitott meg.
A nagyvárosok étkezési kínálata általában gazdagabb és autentikusabb, mint a kisebb településeké, ahol a helyi vendéglátók gyakran csak a turisták igényeit próbálják kielégíteni. Itt inkább érvényesül az a mondás, hogy "a messziről jött ember szabadon osztja meg véleményét". Wang mester valószínűleg mély szomorúságot érezne, ha megkóstolná az óbecsei étterem szecsuáni ételeit, amelyek inkább egy furcsa egyenszószos kreációra hasonlítanak, mintsem a valódi ízekre. És nem ő az egyetlen, hiszen a gasztronómiai visszaélések széles spektrumon mozognak: a pizzák és pasták esetében is találkozhatunk brutális torzításokkal, de a készen vásárolt tortillalapokba tekert, hamis quessadillák is megérdemelnek említést.
Természetesen léteznek fordított példák is. Jalecz Lajos, aki Indonéziába tett utazásai során mélyebb betekintést nyert az ország gasztronómiájába, a kilencvenes években egy kiemelkedő indonéz éttermet üzemeltetett a 28.000 fős Gyulán. Ezzel szemben Temesváron, ahol több mint 300.000 ember él, a kétezres évek elején egy mexikói étterem nyílt a Béga partján, amelynek vezetői nemcsak hogy sosem látogattak el Mexikóba, de valószínűleg még egy mexikói szakácskönyvet sem lapoztak fel. Ha esetleg megtették, akkor is csupán felszínes benyomásaik alapján állították össze az étlapot.
A helyzet azóta stabilizálódott Temesváron, az álmexikói hely aránylag hamar bezárt, majd nemcsak a Taco Bell hálózat telepedett meg a Kárpát medence egyik legszínvonalasabb, kulináris szempontból is figyelemre méltó plaza-központjában, a Iulius Mall-ban, hanem egy fiatal csapat sokadjára nekifutott egy nyereséges hely üzemeltetésének egy olyan lokációban, ahol korábban sorra mentek tönkre a vendéglátóegységek.
S lám, már majdnem öt éve töretlen népszerűségnek örvend, és nem telik el úgy nap, hogy az El Magüey előtt ne látnánk vendégeket. Előfordulhat, hogy helyet sem kapunk, annyira telített a légkör. Az tény, hogy a városban nincsen komoly versenytársa, és hála az amerikai szórakoztatóiparnak, Mexikó egzotikus varázsa sok európai számára vonzó célpontot jelent.
A parányi beltérben jellegzetes mexikói dekoráció fogad. Asztalfoglalásokat nem is regisztrálnak, érkezési sorrendben ülhetnek csak le a vendégek.
A hely neve számos amerikai növényfajt magába foglal, többek között az agavét, melynek édes, cukorban bővelkedő töve szolgál alapanyagául az ország híres italának, a tequilának.
Az étlapunkon ötféle ínycsiklandó taco várja, hogy felfedezd őket, valamint négy különböző burrito, négyféle chimichanga és öt ízletes quesadilla. Ezen kívül kétféle enchilada is megtalálható, valamint ropogós sült krumpli és nachos, melyek különféle ínycsiklandó feltétekkel variálhatók. Az étkezésedet mexikói burgerekkel is gazdagíthatod, melyek csirke-, sertés- és marhahúsból, valamint chorizoból készülnek. Ne hagyd ki a világot elbűvölő churrost sem, és próbáld ki a kevésbé ismert alfajorest, egy különleges délamerikai édességet, amely az Ischlerrel vagy a linzerrel rokonítható.
A kínálatban öt különböző mexikói sör és két ízletes spanyol sör található. Emellett négyféle tequila, kétféle mezcal és kilencféle Margarita koktélvariáció várja a vendégeket. A mexikói üdítők mellett kávék és teák széles választékát is kínálják.
A kiszolgálás rendkívül barátságos és figyelmes. Az italokat a bárpultnál lehet megrendelni, míg az étkezési választékot a pincérnél tudjuk leadni.
Amikor néhány évvel ezelőtt először léptünk be ebbe a helyre, egy ínycsiklandó marhahúsos tacót választottunk. A vékony, helyben készült lepény tökéletesen ölelte körül a zamatos, ízletes húst. Az ételhez kilenc különféle szósz közül lehetett választani; mi a sült habanero-t, a mexichourritot (ami a híres chimichurri helyi variációja), valamint egy csípős hagymasalátát és egy extra csípős szószt kértünk.
A sült habanero szinte azonnal eltűnt az asztalról, míg a mexichourrit és a salátát alaposan "elecetezték". Ez a jelenség nem meglepő, hiszen a mexikói ételek sajátja, hogy chiliszószaik általában savasabb ízvilágúak, ami igencsak eltér a magyarok által kedvelt savanykás ízektől. Érdekesség, hogy a csípős szósz annyira ízletesre sikerült, hogy még a társam is, aki nem rajong a csípős ételekért, képtelen volt ellenállni, és újra meg újra szedett belőle. A taco mellé kaptunk egy adag levest is, amihez hozzátették, hogy...
Mexikóban a fogásokat különleges módon készítik elő: a tálalás során mártásba mártják őket, így egyedi ízekkel gazdagítják az étkezést.
Tavaly novemberben, a RoVinHud nevű kiváló boros rendezvény keretein belül másodjára látogattunk el a helyre. A burrito, amelyet öntöttvas edényben tálaltak, igazi ínycsiklandó élményt nyújtott, hiszen a meztelen (naked) változata valóban lenyűgözött minket. Azonban szívesen láttuk volna, ha a nachos frissen, helyben készül, nem pedig egy általános, boltban kapható termékből állt össze. A "Burrito Loco" a hely logójával díszítve érkezett, alufóliába csomagolva, ami igazi utcai étkezésnek bizonyult – ízben és állagban egyaránt meggyőző produkciót nyújtott. Hasonlóan lenyűgöző volt az az sertéshúsos taco is, amelyet ismételten megrendeltünk.
Az El Magüey egy igazán különleges és autentikus hely, amely mély nyomot hagyott bennünk. Biztosan visszatérünk még, mert olyan ízeket kínálnak, amelyek felejthetetlen élményt nyújtanak. Szívből ajánljuk ezt a kis éttermet a mexikói konyha szerelmeseinek, akik Temesváron járnak.
