Az Antarktisz jéggel borított tájának mélyén egy 80 millió éves borostyánra bukkantak, amely megerősíti, hogy az egykori esőerdők valaha virágzottak ezen a hideg kontinensen. - Üdvözlet Magyarországról!

Képzeljünk el egy sűrű, mocsaras erdőt, ahol a dinoszauruszok uralkodtak a Földön, és a levegőben rovarok zümmögése hallatszik, miközben virágok, páfrányok és tűlevelű fák zöldellnek mindenfelé. Most pedig helyezzük mindezt a fagyos Antarktiszra, ahol német és brit kutatók nemrégiben felfedezték a múlt titkait rejtő borostyánt. Ez a különleges gyanta 92-83 millió évvel ezelőtt élt lények nyomait őrzi, emlékeztetve minket arra, hogy egykor ezen a tájon a föld legnagyobb teremtményei léteztek.

A borostyán, amely a tűlevelű fák gyantájából származik, nem csupán egy érdekes anyag, hanem a múlt titkait is hordozza magában. A legújabb kutatások során gyökerek, pollen és spórák fosszíliáira bukkantak, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a kréta időszakban Antarktisz közelében virágzó mocsaras esőerdők léteztek. A Science Alert tudósítása szerint ez a különleges élőhely dús tűlevelű fákkal volt benépesítve, emlékeztetve a mai Új-Zéland és Patagónia lenyűgöző erdeire. E felfedezés lehetőséget ad arra, hogy betekintést nyerjünk a kontinens jéggel borított tájának múltjába, feltárva azokat a régmúlt élőhelyeket, ahol gyantát termelő fák növekedhettek, még akkor is, ha a téli hónapok során hónapokra teljes sötétség borította be a vidéket.

A gyantát termelő fák fosszíliáit eddig a Déli-sarktól távolabb, például Ausztráliában és Új-Zélandon azonosították. Johann Klages, a német Alfred Wegener Intézet tengeri geológusa izgalmasnak tartja, hogy a történelem során mind a hét kontinensen léteztek olyan klimatikus viszonyok, amelyek lehetővé tették e fák fennmaradását. A kutatók most arra összpontosítanak, hogy mélyebb ismeretekre tegyenek szert erről az ősi erdei ökoszisztémáról, például arra, hogy ezek az erdők átélték-e a tűzvészeket, vagy hogy a borostyán belsejében fellelhetők-e életre utaló nyomok.

A fosszilis fák és levelek felfedezése Antarktiszon nem újkeletű jelenség, de a legtöbb ilyen lelőhely több százmillió évvel ezelőtt, a Gondwana néven ismert szuperkontinens korába nyúlik vissza. Azonban, miután Antarktisz elvált Ausztráliától és Dél-Amerikától, és lassan elmozdult a mai helyére, az erdők sorsa máig titokzatos maradt.

2017-ben tudósok fúrásokat végeztek az Antarktisz körüli tengerfenéken, ahol olyan rendkívül jól megőrzött fosszilis élőhelyekre bukkantak, amelyek régóta rejtőztek a jég és víz alatt. 2020-ban Klages és csapata bejelentette, hogy középső-kréta időszakból származó gyökérhálózatot, valamint pollen- és spóramaradványokat is felfedeztek. A legújabb kutatások most már konkrét bizonyítékokat szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy ezen a területen gyantát termelő fák is léteztek. Egy három méteres agyagrétegben a kutatók apró, 0,5-1 milliméteres borostyánkő-darabokat találtak, amelyek átlátszó, sárgás-narancs színnel rendelkeznek, és felszínükön jellegzetes, gyantafolyásra utaló törések figyelhetők meg. Ez a gyantafolyás akkor jelentkezik, amikor a fa a szivárgó nedvével védi magát a tűz vagy rovarok okozta sérülésekkel szemben.

A kréta időszak a Föld történetének egyik legforróbb korszaka volt, amikor a globális hőmérséklet jelentősen megemelkedett. Ekkoriban a vulkanikus tevékenységek nyomai jól láthatóak voltak a környék geológiai képződményeiben, és ezek a vulkáni lerakódások gyakori erdőtüzekre utalnak, amelyek valószínűleg pusztító hatással voltak az ősi erdőkre.