Sokan azt gondolják, hogy a vidéki tájak mindig bővelkednek az élőlényekben, de néha meglepő módon a városok is felülmúlják a falvakat a biodiverzitás terén.
Az erdők ölelésében fekvő falvak gazdagabbak biológiai sokféleség szempontjából, azonban még a városok zöld övezetei is felülmúlják a mezőgazdasági területek között megbúvó kistelepüléseket, ha a fajok számát vesszük alapul. Ugyanakkor van itt egy kis csavar a történetben. Magyar kutatók révén most először nyertünk átfogó képet a falvak biodiverzitásáról, és az eredmények azt mutatják, hogy bőven van még hova fejlődni ezen a téren.
Sokan gondolják, hogy vidéki életre váltva közelebb kerülhetnek a természethez, és gazdagabb állat- és növényvilággal találkozhatnak, mintha a város zajában maradnának. Azonban egy nemzetközi kutatás, amelyet magyar ökológusok irányítottak, megkérdőjelezi ezt a hitet. A kutatás során 16 közepes méretű magyar és román város környezetét vizsgálták 64 faluban, különböző táji jellemzők – mezőgazdasági területek és erdőségek – figyelembevételével. A kutatók célja az volt, hogy támogassák a kis települések fenntartható fejlődését, figyelembe véve a táji adottságokat, a biológiai sokféleséget és az ott élők ökológiai lábnyomát.
A közelmúltban, a Nature Sustainability tudományos folyóiratban publikált tanulmány eredményei alapján kiderült, hogy a mezőgazdasági területek által körülvett falvak biológiai sokfélesége jelentősen alacsonyabb. A kutatás során megállapították, hogy ezekben a falvakban a multitrofikus sokféleség – amely a teljes biológiai sokféleség mérésére szolgál – 15 százalékkal marad el az erdők közelében található falvakhoz viszonyítva.
Batáry Péter, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Lendület Táj és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoport vezető ökológusa hangsúlyozta, hogy az eredmények rámutatnak a tájszintű fajkészlet jelentőségére a biológiai sokféleség megőrzésében. A kutatás során kiderült, hogy a városok közeli elhelyezkedése nem gyakorolt jelentős hatást a fajok sokféleségére és a teljes diverzitásra, ami arra enged következtetni, hogy más tényezők is szerepet játszhatnak a biodiverzitás alakulásában.
A nem őshonos fajok jelenléte is kulcsszerepet játszhat a biológiai sokféleség vizsgálatában. Ahogy egy kutató a HVG-nek kifejtette, általában a fajszám a középpontban áll, míg a fajösszetételre kisebb figyelmet fordítanak. Ezért, noha a városokban és azok környékén a fajgazdagság akár magasabb is lehet, a helyzet árnyaltabb. Ezek a területek ugyanis gyakran a nem őshonos, invázióra hajlamos fajok melegágyai, így a fajok összetételének figyelembevétele nélkül nem tekinthetjük automatikusan pozitívnak a nagyobb fajszámot.
A biológiai sokféleség mellett vizsgálták az életminőség indexet is (az OECD kritériumai alapján), ami 27 százalékkal volt magasabb a városokhoz közelebbi falvakban, mint az azoktól távolabb fekvőkben, de az erdős, illetve és mezőgazdasági területeken fekvő kistelepülések közötti különbség is számottevő: 14 százalékos előny mutatkozott az erdős területen fekvőknél. A városokhoz közelebb fekvő falvak a szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés, az erdők övezte falvak pedig a tisztább levegő és több zöldterület révén kerültek előnybe.
Megvizsgálták az infrastruktúrából, tájhasználatból származó környezeti hatások értékelésére szolgáló Emberi Lábnyom Indexet is a falvakban ami alapján megállapították, hogy a magasabb életminőségi indexszel együtt járt a magasabb emberi lábnyom is, vagyis
A magasabb életszínvonal fokozhatja a környezeti problémák súlyosságát.
...azok a falvak, amelyek a magasabb Emberi Lábnyom Indexszel bírtak, általában alacsonyabb biológiai sokféleséggel rendelkeztek, bár akadtak kivételek. Például az erdős területek falvai, még a fokozódó emberi aktivitás ellenére is, képesek voltak megőrizni a gazdagabb biológiai sokféleséget. A kutatás eredményei szerint, ahogy a közlemény hangsúlyozza,
A bonyolult tájstruktúrák hozzájárulhatnak a biológiai sokféleség csökkenésének mérsékléséhez.
A kutatás inspirációját részben a városokból az agglomerációkba történt népességvándorlás rendszerváltás idején tapasztalható erősödése szolgáltatta - nyilatkozta a HVG-nek Batáry Péter. Hozzátette, hogy a falvak irányába való elmozdulásnak az is oka, hogy ezek eddig nagyrészt kimaradtak az ilyen jellegű vizsgálatokból. "A tudományos közösség általában a mezőgazdasági területek, a természetes erdők és gyepek, valamint a városi ökoszisztémák tanulmányozására összpontosít, míg a falvak gyakran a figyelem perifériájára szorultak ebben a kontextusban."
Kutatásuk fő tanulsága Batáry Péter szerint, hogy a falvak is rengeteg biodiverzitási potenciált rejtenek és számos lehetőség nyílik ezek kiaknázására. Például fontos lenne visszafogni a beépítettséget, mérsékelni a kertekben a talaj burkolását (térkövezés), óvatosan bánni a mezőgazdaság intenzívebbé tételével, és lehetőség szerint nem átalakítani az erdős tájakat. Emellett a városi ökológiai programokhoz hasonlóra lenne szükség a falvakban is. Vizsgálataikból ugyanis kiderült, hogy a falvak szélén számottevően gazdagabb a biodiverzitás, mint a központban, ennél fogva a parkok ritkább kaszálásának, vadvirágos programoknak a - leginkább a mezőgazdasági területek övezte - falvakban is helyük lenne.
