Balatonfüred neve valójában nem a fürdőzésre utal, ami meglepő lehet sokak számára. A település nevét a helyi források és a történelmi háttér alapján érdemes megismerni. Helló Magyarország!
Balatonfüred említésekor természetes, hogy sokakban a nyári vakációk, a Balaton partján eltöltött napok és a bájos Anna-bálok képei elevenednek meg. Ám kevesen ismerik a város nevének hátterét, amely teljesen eltér a szokásos nyári élményektől.
A We Love Balaton cikke alapján a 19. században a köznyelv teljesen új értelmet adott a névnek: sokan a "fürdő" szóval rokonítva értelmezték, ami egy sor félreértéshez vezetett, és más települések elnevezésére is hatással volt. Ennek következtében születtek olyan mesterséges elnevezések, mint Lillafüred, Mátrafüred vagy Káptalanfüred. Így Balatonfüred akaratlanul is példaképévé vált, pedig a név eredeti jelentése nem állt kapcsolatban a Balatonnal.
A település vonzerejét sokáig nem a festői tó, hanem a különleges savanyúvíz-források alapozta meg. Ezek a szénsavas, ásványi anyagokban bővelkedő vizek már a római korban is ismertek és keresettek voltak. A híres legenda szerint Diocletianus császár felesége is itt találta meg a gyógyulását. 1772-ben a források vizét hivatalosan gyógyvízzé nyilvánították, így a település a gyógyulni vágyók egyik népszerű úti céljává vált. A szív- és keringési problémákkal küzdők különösen nagy számban látogatták a helyet, ahol ma a Szívkórház is egykori fürdőházának helyén működik.
Bár ma már elképzelhetetlen, a 18. században a Balaton vize nem éppen üdítő helyszínnek számított a fürdőzéshez. Az akkori emberek úgy vélték, hogy a tó vize káros hatással van a bőrre, sőt, még ráncosít is. Csak a század végén kezdtek megjelenni az első tutajszerű fürdőházak, majd ezt követték a kosáruszodák, amelyek biztonságos merülési lehetőséget biztosítottak még azok számára is, akik nem tudtak úszni. A 19. század végére azonban a balatoni hidegfürdőzés népszerűsége ugrásszerűen megnőtt, és ekkor bontogatta szárnyait a tó körüli nyaraláskultúra is.
Balatonfüred a reformkor idején különleges jelentőséggel bírt: a település a politikai és kulturális élet vibráló középpontjává nőtte ki magát. 1825-ben itt került megrendezésre az első Anna-bál, amely a város hírnevét tovább növelte, és ekkor épült meg a Dunántúl első kőszínháza is. Ezen a helyen indult el a Kisfaludy gőzhajó, amely a Balaton vizein szeli át a tájat. A kor színes társadalmi élete, a gyógyvizek jótékony hatása és a Balaton vonzereje mind hozzájárultak ahhoz, hogy Balatonfüred hazánk egyik legnépszerűbb üdülőhelyévé váljon.
Jelenleg Balatonfüred a Balaton északi partjának "fővárosaként" ismert, de érdekesség, hogy neve egy apró, ám annál jelentősebb madárhoz, a fürjhöz kapcsolódik. E különös örökség egyedi narratívát kölcsönöz a városnak, amely nemcsak a saját identitását formálta meg, hanem számos más települést is ösztönzött a fejlődésre és a kulturális gazdagodásra.
