Csorba Lóci: Ne aggódj, mindig érkezik egy új lehetőség.

Ez a szöveg lényegében egy összefoglaló, amely a legfrissebb dalainkról és a hamarosan megjelenő két új számunkról ad tájékoztatást. A lemez hangzásvilága is koherens, köszönhetően annak, hogy két évvel ezelőtt együttműködésbe kezdtünk Weil Andris producerrel, aki hozzájárult ahhoz, hogy a dalaink egy közös hangzásban egyesüljenek. A lemez címe: Mindig jön egy másik, amely a Lujza című számunk első sora, és számos értelmezési lehetőséget kínál.

A dalszövegeket gyakran a kifejező érzelmek és a történetmesélés gazdagsága jellemzi. A ritmus és a rímek segítségével a szavak egyfajta dallamot kapnak, ami fokozza a hallgató élményét. Emellett a dalszövegek sokszor mélyebb jelentéseket hordoznak, és képesek kapcsolódni az emberek személyes tapasztalataihoz. Az egyediségük abban rejlik, hogy minden dal saját stílusával és hangzásával tükrözi a szerző érzéseit és gondolatait, miközben képes megszólítani a közönséget.

A Lóci játszik zenekar egyedülálló abban, hogy nem korlátozzák magukat a műfaji keretek között. Ha már alkottunk egy adott stílusban, nem vágyunk arra, hogy újból ugyanazt a receptet használjuk. Éppen ezért nem készült el a "Nem táncolsz jobban, mint én" folytatása, mint például a "Még mindig nem táncolsz jobban, mint én" vagy a "Sohase fogsz jobban táncolni, mint én". Mindig az újdonságra törekszünk. Tíz éve vagyunk együtt - sőt, ha őszinték akarunk lenni, tizenegy -, és ebben a szakaszban a zenekarok többsége vagy feloszlik, vagy hangos bejelentések mellett új irányokat keres. Mi viszont azt tapasztaljuk, hogy ugyanaz a hat srác maradtunk, akik örömmel ugranak be a turnébuszba. Arra gondoltunk, miért ne készíthetnénk egy olyan albumot, ami ezeket a kellemes érzéseket tükrözi? Az új dalaink olyan témákat dolgoznak fel, amikről mi is beszélgetünk, és olyan hangzásban szólalnak meg, ami igazán közel áll hozzánk.

Benya (Fülöp Bence, a zenekar gitárosa - a szerk.) azt mondta az egyik számunk kapcsán, hogy "ez olyan igazi vintage dal: vannak benne hangnemek, hangszerek, és még szól is valamiről" (nevet). Ilyen lemezt csináltunk, mert ez esett jól. Nagyon várom a megjelenését - főleg azért, mert jó lesz egyben "látni" - azaz hallani -, hogy miről szól most a Lóci játszik. Ahogy minden lemez, úgy ez is fotószerű vagy festményszerű lenyomata lesz a zenekarnak. Megmutatja, hogy idén, 2025-ben mit gondolunk a világról, magunkról.

Mit emelnél ki ebből a lenyomatból?

Ha az idei fesztiválok headlinereit vesszük górcső alá, érdekes megfigyelni, hogy a fellépők között csupán a nagyjából tízből két előadó képviseli a klasszikus zenekari felállást - ilyen például a Carson Coma. A többiek inkább a szövegcentrikus, R&B- és hiphop világából érkeznek, gyakran szólóelőadóként, zenekari kísérettel vagy DJ-vel kiegészülve. Ahogy Lovasi is megfogalmazta: a dalírás színtere átvándorolt a garázsokból a hálószobák intim terébe. Emlékszem, milyen különös öröm volt tizenévesen, tele pattanásokkal, gitárt pengetve alkotni - ennél felemelőbb pillanatot el sem tudnék képzelni.

Hogyan alkotjátok meg a dalaitokat? Képzeljétek el, mintha együtt sütnétek egy különleges tortát! Minden egyes hozzávaló, legyen az egy dallam, egy szöveg vagy egy ritmus, a közös munkátok gyümölcse. Az alaprecept a közös ötletekből és inspirációkból áll, amit aztán fűszereztek a saját egyéni stílusotokkal. A folyamat során először összegyűjtitek az alapanyagokat: az érzelmeket, tapasztalatokat és a zenei motívumokat. Ezután jön a keverés – a brainstorming, ahol mindenki hozzáteheti a saját ízét a dalhoz. Majd következik a sütés, amikor a hangszerek és a vokálok összeolvadnak, és a zene életre kel. Végül, amikor a sütemény készen áll, megkóstoljátok az eredményt, és ha szükséges, egy kis díszítéssel még élvezetesebbé teszitek. Ez a közös alkotás egy igazi ínycsiklandó zenei élmény, ami csak akkor válik teljessé, ha mindenki hozzájárul a saját egyedi ízével!

Ó, de gyönyörűen megfogalmaztad! Bízom benne, hogy az eredmény ízletes lesz! Általában én szoktam elhozni a receptet és a tálalásra vonatkozó ötleteimet, de a zenekar kreativitására bízom, hogy milyen összetevőkből varázsolja elő a süteményt. Hajlamosak vagyunk arra, hogy mindannyian különböző elképzelésekkel álljunk elő, ezért szükségünk van valakire, aki kívülről szemléli a munkánkat, és segít abban, hogy produktívan alkothassunk, valamint elérhessük a kívánt végeredményt. Már tíz éve dolgozunk együtt, és elengedhetetlen, hogy egy olyan külső szakemberrel dolgozzunk, akiben éppúgy megbízunk, mint egymásban. Örömmel fedeztünk fel egy ilyen tehetséges fiút, a már említett Weil Andris producert. Mióta ő van velünk, az ő szava a döntő.

A koncertjeiteken olyan hatalmas öröm árad, hogy a közönség teljesen feltöltődik, mint egy fényes villanykörte. Miből merítitek ezt a hihetetlen energiát?

Azokat a koncerteket keresem, ahol a meglepetések és az impulzusok folyamatosan zúdulnak rám, és ahol a zenekar tagjai nem a megközelíthetetlen, aranytestű rockistenek, hanem olyan emberek, akikkel bárki azonosulhat. Mi ugyan jól értünk a zenéléshez, de a közönségünk tagjai is kiválóan értenek a saját szakmájukhoz, és valószínűleg ők is igyekeznek kiteljesedni a hivatásukban. Hétfőtől péntekig adnak magukból, és amikor eljönnek a koncertünkre, azért jönnek, hogy valami különlegeset kapjanak. Szeretnénk megtisztelni őket azzal, hogy a tőlünk telhető legjobbat nyújtjuk, hogy jól érezzék magukat, feltöltődjenek, és ahogy mondtad, felvillanyozódjanak.

Mi fog össze titeket immár tizenegy éve, és mi segít, hogy az imént kifejtett nagy erőbedobással működjetek együtt?

Nehéz megválaszolni ezt a kérdést. Valószínű, hogy számos tényező játszik szerepet ebben, a kudarctűrő képességtől kezdve az elfogadáson át a szerencséig, de talán a hála az a kulcsszó, amit kiemelnék. Időről időre körülnézünk a világban, és tudatosítjuk, hogy igen, van egy zenekarunk, amellyel beülhetünk a turnébuszba, és elmehetünk játszani egy koncertre, ahol mindenki jól érezheti magát. Végtelenül boldog és hálás vagyok, hogy ezt csinálhatjuk. Ki tudja, meddig tart ez a lehetőség a mai világban. Azt szokták mondani, hogy az ember nem ismeri fel az élet legszebb pillanatait, amíg benne van, csupán utólag eszmél rá ezekre az időszakokra. Úgy érzem, hogy a zenekar minden tagja tudatosította, hogy most éljük az aranyéveket, amikről majd hatvanévesen mesélni fogunk az unokáinknak – ez tovább mélyíti az amúgy is szoros kapcsolatunkat.