Egy dal miatt került tilalom alá, és hosszú negyven évre eltűnt a vásznakról a népszerű romantikus vígjáték, amely több generáció szívébe belopta magát.

A Budai cukrászda 1935-ös bemutatkozása hatalmas népszerűséget hozott magával, de a második világháború után a filmet betiltották, és hosszú negyven évre eltűnt a köztudatból. Az eltiltás hátterében a filmben felhangzó Szabadkai udvaron című dal állt, amely a jugoszláv megszállás idején a magyar katonák által énekelt himnusz volt Szabadkába vonulásuk során. Érdemes megemlíteni, hogy a filmnek volt egy regényes előzménye is: Zágon István Rózsakirálynő című műve, amely 1929-ben jelent meg folytatásokban a Pesti Hírlapban, majd 1935-ben egy kis füzet formájában is kiadták. Kurutz Márton az adásban kiemeli, hogy ez a megfilmesítési módszer már bevált receptnek számított, és a Rózsakirálynő esetében sem történt másképp.

Mint a filmtörténész elmondja, a Budai cukrászda című filmnek két "soundtrackje" van, az egyik a Szabadkai udvaron című dal, ami hatalmas sláger volt a filmtől függetlenül, a másik pedig A ma este még tiéd vagyok című, Hajdú Imre szerzeménye, amely alább hallható:

A film középpontjában Perczel Zita és Kabos Gyula állnak, akinek színészi zsenialitását Kurutz Márton különösen hangsúlyozza. Megjegyzi, hogy ez a sajátos humor, amely Kabosra jellemző, sajnos már nem található meg a mai filmes világban. Továbbá, ha körülnézünk a kortárs francia, angol és német filmekben, észrevehetjük, hogy azokban is hasonlóan erőteljes karakterek bukkannak fel, akik mára teljesen eltűntek a vászonról.

A film bemutatja a vidék és a főváros közötti éles ellentétet, ahogy azt Csatári Bence rámutat. A két világháború közötti Magyarországon óriási szakadék tátongott e két terület között. Míg Budapesten a közvilágítás már a Ferenc József-korszakban elindult, vidéken mindez csak 1963-ra, a Kádár-rendszer stabilizálódásának kezdetére valósult meg. A mentalitás és az életmód terén is jelentős eltérések voltak: míg a fővárosban már elérhető volt a taxi szolgáltatás, addig vidéken ez a lehetőség elképzelhetetlennek tűnt. Kurutz Márton megjegyezte, hogy a filmek révén a közönség bepillantást nyerhetett abba, mi rejlik a nagy pusztaságon túl, és különösen jelentős esemény volt, amikor a mozik végre vidéken is megnyíltak.

A Szélesvásznú történelem legfrissebb epizódjában a korabeli filmvígjátékok varázsáról esik szó. Ezek az alkotások nemcsak hogy elrepítenek bennünket a szürke hétköznapok szorításából, hanem magukkal ragadnak, és a mai nézők számára is igazi szórakozást nyújtanak. A műsor aktuális adásában a történelmi kontextus mellett számos izgalmas érdekességet is felfedezhet a filmek világáról, amelyek csak még inkább felerősítik a nosztalgikus hangulatot. Érdemes leülni és belemerülni!