Egy igazi hős - Táncsics Mihály élete olyan, mint egy kalandregény, tele izgalmakkal és fordulatokkal. Baloldali demokratikus öröksége pedig napjainkban is elengedhetetlenül fontos, hiszen értékei és eszméi továbbra is inspirálnak minket a társadalmi igaz
A 21. század kihívásai között, ha a társadalmi egyenlőtlenségek és a modern kori propaganda kérdéseit vesszük szemügyre, egyértelműen látható, hogy Táncsics Mihály víziói mennyire relevánsak a mai világban. Ha az ő eszményei legalább részben megvalósulhatnának, talán kevesebb problémával néznénk szembe a megújuló kasztrendszerrel, amely napjainkban is érezteti hatását. Sokan talán már elfeledték, hogy Táncsics nem csupán a magyar demokratikus baloldal egyik alapító atyjának számít, hanem egy olyan figura is, akire büszkén tekinthetünk, mint a közéleti küzdelmek egyik hősére. Az ő radikális demokrata nézetei a munkások és parasztok érdekeinek védelméről szóltak, ám életének fordulatai és áldozatai olyan történetet formálnak, amely méltán érdemelne egy filmes feldolgozást.
Táncsics Mihály neve mindenki számára ismerősen csenghet, hiszen iskolás éveink történelemóráin és az iskolai ünnepségeken gyakran említették őt. Emlékezetünkben élénken él az a pillanat, amikor a bátor forradalmárok 1848. március 15-én kiszabadították a budai vár börtönéből. Ez az esemény a magyar forradalom egyik meghatározó szimbóluma lett, akárcsak a francia forradalom idején a párizsi Bastille lerombolása. Azonban Táncsics Mihály valósága sokkal összetettebb: keveset tudunk arról, hogy milyen fontos szerepet játszott az 1848-as forradalom előkészítésében, a forradalom eseményeiben, valamint az országgyűlési munkájában. Közösségi újságírásra épülő paraszt- és munkáslapjainak létrehozása is a társadalmi változásokért folytatott harcának része volt, ám sokan ezt a részét a történetének sajnos elhanyagolják.
Táncsics Mihály (1799. április 21. – 1884. június 28.) életének szálai szorosan összekapcsolódnak a 19. század eseményeivel, hiszen szinte az egész korszakot átélt. 2024-ben két jelentős évforduló is kínálkozott a megemlékezésre: 225 évvel ezelőtt született, és 140 évvel ezelőtt távozott az élők sorából. A Táncsics-év zárása remek lehetőséget nyújt arra, hogy újra felfedezzük ezt a sokrétű személyiséget és az általa képviselt eszméket.
Táncsics Mihály életműve napjainkban is lenyűgözően aktuális. Ő volt a feltétel nélküli sajtószabadság elkötelezett híve, meggyőződéses demokrata, aki a társadalmi igazságosságért küzdött, és az alulról jövő többség felemelkedésének szorgalmazója. Tanárként nemcsak az oktatásban, hanem a nyelvkönyveiben is hirdette a francia forradalom eszméit, az emberi egyenlőség és szabadság alapvető értékeit. Célja a paraszti polgárosodás elősegítése volt, amely magában foglalta a földosztást, minőségi népiskolák létrehozását és egy szabad, demokratikus sajtó megteremtését. Munkássága során dolgozói érdekvédelmet szervezett, és olyan újságokat adott ki, amelyek már akkoriban is a közösségi újságírás alapelveit képviselték. Két alkalommal is országgyűlési képviselővé választották, azonban baloldali demokratikus politikai elképzeléseit, valamint fontos törvényjavaslatait 1848-49-ben és 1869-1872 között rendre elutasították. Pedig ha reformjavaslatai – amelyek a tömeges népoktatást, a földesúri rendszer lebontását, valamint a parasztoknak földtulajdont, tudást és önálló egzisztenciát biztosítottak volna – akár csak részben is megvalósulnak, az jelentős társadalmi átalakulást hozhatott volna.
Sokkal gyorsabban haladhatott volna Magyarország modernizációja a feudalizmus után, és a demokratikus átalakulás is zökkenőmentesebb lehetett volna, ha a körülmények kedvezőbben alakulnak.
Táncsics Mihály az európai felvilágosodás és a francia forradalom eszméinek elkötelezett követője volt. Élete során szinte vallásos szenvedéllyel hirdette a humanizmus, a racionalizmus (a kor szellemében Isten adta „józan ész” néven ismert) és a társadalmi fejlődés fontosságát, valamint az egyéni szabadság eszméit. Mint modern, nyugati értékeket képviselő közszereplő, folyamatosan dolgozott ezeknek az elveknek a népszerűsítésén, még börtönbüntetése és bujdosása alatt is, amikor írásaiban szüntelenül foglalkozott e kérdésekkel.
A baloldali republikanizmus politikai elve a köztársaság eszméjén alapszik, amely minden állampolgárt egyenlő jogokkal ruház fel. E nézetek ellenfelei között találjuk a zsarnokságot, a feudális földesúri rendszert, a merev társadalmi kasztrendszert, valamint azt a vallási hierarchiát, amely az egyenlőtlenségeket normaként kezeli és legitimálja. Ezzel szemben a baloldali republikanizmus határozottan fellép a hagyományos tekintélyelvű gondolkodásmód és az irracionális politikai babonák ellenállásával. Gyakorlatilag pedig a mindenkori magyar kormány, amely a korlátozott nemesi-földesúri érdekek szolgálatában áll, valamint a Habsburg-birodalom önkényuralma jelenti számára a legfőbb kihívást.
Táncsics egyedülálló módon képviselte a paraszti felvilágosodást, amely messze túllépett az elitkultúra szűk keretein. Kiemelkedő célja a tömeges és színvonalas állami népoktatás bevezetése volt, amely lehetőséget biztosított a nép túlnyomó többsége, különösen a parasztság számára. Általános iskolázást szorgalmazott, hogy mindenki számára elérhetővé váljon a tudás, ezzel erősítve a társadalom alapját. Az ipari munkások érdekeinek képviselete is fontos szerepet játszott életében; idős korában aktívan részt vett az első munkásegylet irányításában, amely hatékonyan képviselte a dolgozók jogait és érdekeit.
"Mindenki szabad és egyenlő" – ez a mondat a Táncsics vezéreszméi által megfogalmazott klasszikus európai politikai értékek szívét leli, ahogyan azt az Európa Kiadó együttes is megénekelte. Az elképzelés nem csupán a jogi egyenlőség deklarálására korlátozódik; a valódi társadalmi tartalommal való feltöltés céljából konkrét életesélyeket, kitörési és felemelkedési lehetőségeket kívántak biztosítani a gazdaságilag elnyomott és politikailag marginalizált csoportok számára. Az emberhez méltó élet, a jobb életkörülmények és a megfelelő munkalehetőségek megteremtése a társadalom alsó rétegeinek alapvető igénye volt. A mai szociológiai diskurzusban ez a folyamatos és széleskörű társadalmi mobilitás, a modernizáció és a demokratikus jogok érvényesülésének követelményét jelenti.
Táncsics Mihály, bár szocialistaként ismert, életének jelentős részét a marxizmus hazai térnyerése előtt töltötte. Korai szociáldemokrataként a jóléti reformok iránti elkötelezettsége mára már a modern, gondoskodó jóléti állam eszméjének előfutáraként értelmezhető. Forradalmi szelleme az 1848-as demokratikus, polgári-plebejus forradalomhoz kötődik, amely a társadalmi változások szélét fújta. Fontos hangsúlyozni, hogy Táncsics nézetei és cselekedetei távol álltak a Marx nevével fémjelzett proletariátus diktatúráját hirdető Lenin és a bőrkabátos bolsevikok eszméitől és módszereitől.
Táncsics értelmiségi pályáját tanítóként kezdte, s egész életét meghatározta a néptanítói, népnevelői, népművelői szemlélet és a törvények tisztelete. A felvilágosodás társadalmiszerződés-elméletét követte: az államhatalom csak akkor tekinthető legitimnek, ha az állampolgárok (nem pedig feudális alattvalók) és a hatalmon lévő uralkodó közötti megállapodás az állampolgárok racionális döntéshozatalának eredménye. Ha a politikai vezetők visszaélnének a rájuk ruházott hatalommal, akkor a polgároknak joguk, sőt kötelességük leváltani őket és újakat választani.
Táncsics Mihály gondolkodására jelentős hatással voltak Voltaire és Montesquieu művei, Rousseau természetfilozófiája, valamint Kant neveléselmélete. Emellett az utópikus szocialisták, mint Fourier és Cabet, valamint a francia forradalom példája is formálta nézeteit. Meglepő módon, az amerikai alkotmányra épülő demokratikus politikai rendszer és a gazdasági dinamizmus is inspirálóan hatott rá. Későbbi jó barátja, Bölöni Farkas Sándor népszerű útleírása, az "Utazás Észak-Amerikában" (1834-1835), mély benyomást gyakorolt Táncsicsra, annyira, hogy fontolóra vette, hogy átutazik Amerikába. Bár végül ez a látogatás nem valósult meg, az amerikai sajtó viszonyai és a cenzúra nélküli sajtószabadság liberális eszméje egész életén át pozitív hatást gyakorolt rá.
Íme egy egyedi verzió a szövegedből: Csak néhány emlékezetes pillanat: a fiatal Táncsicsot egy hajdú mogyorópálcával úgy megrázta a sors, hogy egy mezőgazdasági munka során súlyosan megverték, és ezután megfogadta, hogy soha többé nem hajlandó robotolni. A megaláztatás mély sebet ejtett rajta: élete végéig gyűlölete égett a kiszolgáltatottság érzése iránt, és a társadalmi egyenlőtlenség iránti haragja csak fokozódott. Táncsics 1846-ban, negyvenhét évesen, kopott bocskorában vágott neki Nyugat-Európának, végigjárva Lipcsét, Párizst és London városát, hogy kiadót találjon az otthon cenzúrával sújtott írásaik számára. Az 1848-as forradalom idején, egy budapesti tömegtüntetésen, bátorságát összeszedve saját kezűleg gyújtotta fel a kormány (már a forradalmi kormány) sajtószabadságot korlátozó törvényét, amely a lapalapítást magas letéthez és kaucióhoz kötötte, egy fáklya fényében.
