Egy magyar orvosnak köszönhetjük a sürgősségi ellátás forradalmian új megközelítését.
Ma 102 éve látta meg a napvilágot dr. Gábor Aurél, akinek kiemelkedő hozzájárulása a sürgősségi orvoslás területén hazánkban máig érezhető. Munkássága nemcsak szakmai szempontból volt mérföldkő, hanem inspiráló példát is jelent a jövő generációi számára.
1923. augusztus 10-én született Dr. Gábor Aurél, aki a belgyógyászat területén kiemelkedő magyar szaktekintélynek számít. Ő az orvostudományok kandidátusa, és jelentős szerepet játszott a hazai mentésügy és az oxyológia modern irányzatának kialakításában.
Az oxyológia - mely kifejezés Gábor Aurél nevéhez fűződik, és amely először 1963-ban jelent meg az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) tudományos oktatóanyagában - új megközelítést hozott a sürgősségi ellátásban. Ennek központi eleme a hirtelen fellépő, életveszélyes és időkritikus állapotok kezelése volt, amelyeknél a gyors, hatékony beavatkozás életmentő jelentőségű. Ez a szemlélet nemcsak az elméleti tudományt, hanem a gyakorlati mentési protokollokat is átalakította, így mára a hazai sürgősségi ellátás alapvető részévé vált.
Gábor Aurél munkássága hozzájárult a magyar mentőszolgálat szakmai színvonalának emeléséhez, különös tekintettel az oxigénterápiára és a légzés- illetve keringéshelyreállítás módszereire, melyek a kritikus állapotú betegek ellátásának sarokkövei. Törekvései és tudományos eredményei nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi viszonylatban is elismertek.
Gábor Aurél nem csupán kiemelkedő szakember volt, hanem példamutató emberi értékeivel is kitűnt környezetéből. Szerénysége és elhivatottsága mély benyomást tett tanítványaira és kollégáira, akik gyakran hivatkoztak arra a belső nagyságra, amely jellemezte őt. Felelősségtudata mind a szakmai életében, mind a betegek iránti gondoskodásában megmutatkozott, így nemcsak szakmai, hanem emberi szempontból is maradandó nyomot hagyott.
