Ez a neves szerző „alkotta meg” Skóciát. | 24.hu

Walter Scott nem rendelkezik azzal a joggal, hogy regényeket alkosson, főként nem olyanokat, amelyek valóban figyelemreméltóak.

"Ez nem tisztességes," folytatta a szerző, akinek a neve már eljutott a köztudatba a múlt évben, amikor névtelenül megjelent a Büszkeség és balítélet című műve. "Költőként már megszerezte a kellő hírnevet és anyagi jólétet, így nem volna helyénvaló, hogy mások megélhetését veszélyezteti. Nem igazán kedvelem, és ezzel nem azt akarom sugallni, hogy a Waverley nem tetszik nekem: örülnék, ha másképp lenne – de sajnos, úgy tűnik, hogy nem tudom elkerülni a kritikát."

Austen joggal érzett aggodalmat. Scott már akkorra elismert költő volt, és a brit királyi udvar "koszorús költő" címmel kívánta megtisztelni, ami a fontos hivatalos eseményeken való részvételt és versírást jelentett volna. Ám ő visszautasította ezt a megtiszteltetést, és inkább első regényét, a Waverley, avagy hatvan évvel ezelőtt című művét adta ki. Ez a könyv, amely a modern történelmi regények úttörője, azonnal óriási sikert aratott.

A Stuart Károly Eduárd, ismertebb nevén "Bonnie Prince Charlie", a "Csinos" Károly herceg vezetésével 1745-ben elindított jakobita felkelésről szóló történelmi regény első kiadása mindössze egy hónap alatt teljesen elfogyott. A második kiadás is gyorsan, pár hét leforgása alatt eljutott a könyvesboltok polcairól a lelkes olvasókhoz. Ez a kiemelkedő siker nem csupán a szerző, hanem a kiadó számára is példa nélküli nyereséget hozott a könyvkiadás világában.

A Waverley című mű indította el Scott regényírói pályafutását, 1814-től kezdve évente átlagosan több mint egy regényt alkotott – összesen 27 darabot –, amelyeket a korabeli eladások tükrében óriási példányszámban adtak ki. A 19. század közepére könyvei már elérték a kétmillió példányt, ami több mint kétszerese volt a hasonló romantikus művek összesített eladási számának. A kortárs kritikusok Scottot a kor legnagyobb írójaként emlegették, sőt, Homéroszhoz hasonlították a művészi nagyságát.

Az edinburghi ügyvéd fia 1832-ben halt meg, de öröksége tovább élt, számos festmény, adaptáció, illusztráció és történet merített ihletet a műveiből. Scott regényein és költeményein több mint 90 opera librettója alapult, minden más íróénál több színdarab született a munkáiból.

Ez a történet nem csupán egy tehetséges író életútját meséli el, aki forradalmasította az irodalmat, hanem egyben azt is bemutatja, hogyan formálhatja meg egy művész egy nemzet identitását, és miként terjedhet el az általa alkotott kép a világ négy sarkában. Scott nem csupán a saját korának kiemelkedő kulturális figurája volt, hanem művei, regényei és versei olyan messze ható hatással bírtak, hogy a legváratlanabb helyeken, mint például Sydney és Scarborough, Auckland és Arizona, népszerű olvasmányokká váltak. Olvasói számára új perspektívát nyújtott, és más megvilágításba helyezte Skóciát, az író szülőföldjét, amelyet immár egészen más szemmel kezdtek szemlélni.

Az olvasók Scott Skóciája iránti rajongásának középpontjában a Skót-felfölddel kapcsolatos romantikus képzetek álltak, amit a nosztalgikusan izgalmas tájakról szőtt látomások és az olyan rejtélyes szereplők tápláltak, akik jórészt már régen kikoptak az olvasók életéből. Ez az idealizált kép, ami Scott eleven leírásaiból táplálkozott, az olvasók képzeletében nemsokára egész Skóciát magában foglalta, és az egész nemzet a múltbeli, addigra már csaknem elveszett Felföld szinonimájává vált.

A 19. század közepe táján Skócia igazi zarándokhellyé vált a világ minden tájáról érkező irodalomkedvelők számára, akik szívesen merültek el Sir Walter Scott által megálmodott tájak varázsában. Ekkoriban a turistaipar is virágzásnak indult, hiszen a látogatók lelkesen keresték fel az olyan ikonikus helyszíneket, mint Loch Katrine és a Trossachs, melyek A tó hölgye című 1810-es elbeszélő költeményének színhelyei voltak. Scott kiadója, Robert Cadell, később emlékirataiban megosztotta gondolatait a költemény megjelenéséről, amely új utakat nyitott meg a skót táj felfedezésében:

Az egész nemzet a költő méltatásának dallamától vibrál - emberek ezrei indulnak felfedezni a korábban szinte ismeretlen Loch Katrine tájait; és mivel a könyv a kirándulószezon kezdetén került a kezekbe, az ottani falvak és fogadók hamarosan teltházasra zsúfolódtak a felfedezők áradatától.

Ez a trend folyamatosan erősödött, ahogy Scott művei egyre nagyobb olvasótábort vonzottak magukhoz, és ennek következtében egyre inkább elmosódott a határ a történelem és a történelmi regény között. Scott sokféle műfajban kipróbálta magát: költőként, kritikusként, szerkesztőként és regényíróként egyaránt tevékenykedett. Azonban a legnagyobb elismerést mégis történelmi regényeivel nyerte el. Végső soron ez volt az a műfaj, amelynek kialakulását gyakran neki tulajdonítják, noha a múltban játszódó regények írása már korábban is létezett.

Scott addig példátlan mértékű kritikai és pénzügyi sikert könyvelhetett el. Elődeivel ellentétben arra törekedett, hogy valósághűen ábrázolja a múltbéli társadalmi viszonyokat és a szereplőket. Egyszer úgy fogalmazott, hogy műveiben "semmi olyasmit nem akar szerepeltetni, ami ellentétben áll az adott korszak szokásaival", ugyanakkor regényeket, nem pedig történelmi munkákat akart írni, és el akarta kerülni "a történelmi művek taszító szárazságát." Scott szereplői pontos történelmi és kulturális kontextusban, regionális és társadalmi helyzetüknek megfelelő dialektusban, és természetesen a skót viszonyok szerint beszéltek. Regényei hűen tükrözték az adott történelmi korszakokat, társadalmi rétegeket és a tájegységeket is.

Scott népszerűsége abban rejlett, hogy képes volt újszerűen megjeleníteni a társadalmi rétegek problémáit. Műveiben a múlt különböző korainak képviselői tűntek fel, a hatalmas királyoktól kezdve egészen a szerény parasztokig és a cigány közösségek tagjaiig. Mindannyian fontos szerepet játszottak az író regényeinek cselekményében, ahol Scott alaposan bemutatta érzelmi és intellektuális hátterüket. Az 1730-as években játszódó "Midlothian szíve" című regény főszereplője, Jeanie Deans, egy skót parasztlány, akinek története rendkívüli bátorságról tanúskodik. Amikor testvérét, Effie-t, újszülött gyermeke meggyilkolásával vádolják és halálra ítélik, Jeanie egyedül elindul Londonba, hogy II. György király feleségétől, Ansbachi Karolina királynétól kérjen kegyelmet. Jeanie karakterében olyan értékek és tulajdonságok jelennek meg, amelyeket Scott előtt a dolgozó osztálybeli szereplők ritkán képviseltek. A közönség különösen kedvelte a parasztlányt "hősies nagylelkűségéért és megfellebbezhetetlen elszántságáért", valamint azért, mert benne az "erős érzelmek szilárd elvekkel és önzetlen cselekedetekkel párosultak."

Bár a királyné és a parasztlány megtalálja a közös hangot, Scott regényeiben sokszor bizalmatlanság és széthúzás uralkodik. Műveinek állandó témája az egymással versengő kultúrák harca; regényeiben gyakran csap össze egymással a régi és az új, a múlt és a haladás, illetve a Skót-felföld és a Skót-alföld. Az író egyfelől az általa elkerülhetetlennek tartott haladás mellett érvel, másrészt a munkái tele vannak az elveszett múlt iránt érzett nosztalgiával. Írásai a haladás következményeire és az ebből fakadó konfliktusokra fókuszálnak; ezekre akkor kerül sor, ha a társadalom egy része más tempóban halad, mint a többi.

A Waverley cselekménye a jakobita mozgalom idején játszódik, amikor Anglia és Skócia, sőt, maga Skócia is mély ellentétek színhelyévé vált. A történet középpontjában a fejlődési különbségekből eredő feszültség áll. Az alföldi lakosok többsége II. György brit királyt támogatta, míg a felföldiek, akik még mindig a feudális rendszer keretein belül éltek, a Stuart trónkövetelő, "Csinos" Károly herceg mögé sorakoztak fel. Míg a felföldiek a klánszellem és a hősiesség képviselőiként tűntek fel, az alföldi és angol nép a kereskedelem felé való elmozdulás jeleit mutatta, viselkedésük pedig sokkal inkább konvencionális és fegyelmezett volt. Az író mesterien mutatja be ezt a kettősséget, anélkül hogy egyértelműen kinyilvánítaná, melyik rendszer az előnyösebb. A felföldiek nyers ereje és bátorsága ellentétben áll az angolok és alföldiek pragmatikusabb, szabályokhoz való ragaszkodásával, így a történet mélyebb társadalmi és kulturális rétegeket is feltár.

Az 1745-ös felkelés hajnalán a klánok ereje és összetartása diadalmaskodott, amikor a "primitív" felföldi harcosok sikeresen szembeszálltak a "civilizált" brit hadsereggel. Edinburgh tiszteletre méltó polgárainak otthonait felföldiek foglalták el, akiknek szokásait a helyiek vadnak, míg gael nyelvüket érthetetlennek ítélték. A két világ találkozása feszültséget és meglepetést szült, hiszen a felföldiek szenvedélyes harca a hagyományért és szabadságért egy új fejezetet írt a történelem könyvébe.

A felföldiek kezdeti sikerei nem tartottak soká. Felkelésük 1746 áprilisában, Cullodennél véres kudarcba fulladt. A jakobita hadsereget kardélre hányták, és a Hannover-ház sikeresen elejét vette a további felkeléseknek. Végül a Felföldet lefegyverezték, a klánok rendszerét megszüntették, a klánok vezetőit megfosztották hatalmuktól, és megtiltották a megkülönböztető tartánok viselését. Röviden, ez az addigi életmódjuk megváltoztatására kényszerítette a felföldieket, és Scott a Waverly lapjain mutatja be, hogy mi minden veszett el eközben.

A Waverley című műben a kultúrák ütközéséből származó tragédia szívét két karizmatikus figura, Fergus MacIvorn klánvezér és hűséges szolgája, Evan Dhu Maccombich története adja. Fergust felségárulással vádolják, hiszen Károly herceg oldalán harcolt a felkelés során. A klánvezér készen áll arra, hogy életét adja a hercegért, és Evan is hű marad hozzá, kész bármit feláldozni, még a kegyelem ígéretével szemben is. Amikor a bíró kihirdeti a halálos ítéletet, minden fogoly lehetőséget kap arra, hogy utolsó szavakat mondjon. Fergus bátor szavakkal válaszol: ismételten ugyanazt tenné, tudva, hogy másnap az akasztás és a kegyetlenség vár rá.

A bíró és Evan közötti szóváltás nyomán válik egyértelművé a két kultúra közötti alapvető különbség. Evan Fergus életéért cserébe felajánlja, hogy hazamegy és klánja további öt tagjával tér vissza, de a bíróság gúnyos felháborodással reagál, mivel nem hiszik el, hogy szándékában állna betartani az ígéretét. Evan dacos megvetéssel válaszol a bíróságnak:

Ha azért nevetnek, mert úgy vélik, hogy megszegem a szavam, és nem térek vissza, hogy vállaljam a következményeket, akkor szeretném a szemükbe mondani: fogalmuk sincs, milyen lélek lakozik a hegyek között, és azt sem tudják, mit jelent igazán a becsület.

Kérlek, írd le a szöveget, amit szeretnél, hogy egyedivé tegyek! Szívesen segítek benne.

Scott nézőpontjában a bíróság hatalmasat hibázik, miközben felfedi a kényelmetlen igazságot: a hűség már nem bír értékkel egy olyan társadalomban, amely a fejlődés más szintjein áll; itt az értékrend nem a becsületen, hanem a szabályok szigorán alapul. A Waverly világosan megmutatja, hogy a társadalmi osztályok, a politika és a történelem kérdései mindig is ott lapulnak Scott műveinek mélyén - ez részben magyarázza, miért élveznek olyan rendkívüli népszerűséget.

Scott sikerének egy másik lényeges összetevője maga Skócia. A skót parasztlány, Jeanie Deans bátorsága és a jakobita felkelés tragikus eseményei mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Scott irodalmi munkássága mélyen összefonódjon azzal a nemzettel, amelyhez tartozott. Az elmúlt két évszázad során talán senki más nem járult hozzá olyan mértékben Skócia hírnevének növeléséhez, mint ő.

Ez a folyamat már az író életében is elkezdődött, hiszen Scott 1822-ben komoly szerepet játszott IV. György király skóciai látogatásának megszervezésében - 200 év után ez volt az első eset, hogy angol vagy brit uralkodó a határtól északra utazott. Ebből az alkalomból az író arra kérte a skótokat, hogy tartánba öltözve érkezzenek Edinburghba. Maga a király is teljes felföldi díszben jelent meg az eseményen - bár a kiltje túl rövid volt (jóval a térde fölött ért véget) és felfedte rózsaszínű combját. Több mint hét évtizeddel azután, hogy a brit kormány betiltotta a tartánok viselését, a Scott által szervezett királyi látogatás kulcsszerepet játszott a skót kultúra jelképének rehabilitációjában.

A Felföld népszerűségéhez sokan hozzájárultak: Viktória királynő például megvásárolta a Balmoral-kastélyt, ezzel új fényt derítve a vidékre. Emellett a vasút fejlesztése is jelentős szerepet játszott, hiszen ez lehetővé tette, hogy az egykor elzárt tájak könnyen megközelíthetővé váljanak. Azok, akik a skót turistaipar fellendüléséből hasznot húztak - legyenek akár fogadótulajdonosok, busz- vagy gőzös üzemeltetők -, mindannyian Walter Scott iránti hálával tartoznak.

Scott nagyszerű költeményei és regényei a 19. században megváltoztatták a Skóciáról kialakított képet - és bizonyos fokig azóta is ezt teszik, a filmek, drámák, operák, utcanevek, vasútállomások, szobrok, táncok és emléktárgyak révén, amiket ihlettek. Scottot gyakran vádolták azzal, hogy olyan képet táplált, mintha a nemzet egésze romantikus volna, tartánt viselne és giccses lenne - de egyetlen szerzőt sem lehet hibáztatni azért, hogy utólag kisajátították a műveit.