Egy szakértő véleménye szerint 2027-ig számos munkakör megszűnhet a mesterséges intelligencia fejlődése következtében. A technológiai forradalom hatására a munkaerőpiac jelentős átalakuláson mehet keresztül, és bizonyos pozíciók helyét automatizált rendsz

Eddig kevesen vették komolyan azt a kockázatot, hogy a mikroműanyagok az agyszövetekig is eljuthatnak, mert úgy gondolták, hogy a szemcsék túl nagyok hozzá. Az Új-Mexikói Egyetem kutatói bebizonyították, hogy ez nem igaz, sőt, riasztóan magas koncentrációban találtak mikroműanyag-szennyeződést az emberi agyban, ami mostanra sokkal fertőzöttebb lehet, mint bármelyik másik szervünk. Ha ez önmagában nem lenne elég nagy baj: az amerikai tudósok arra jutottak, hogy a környezetvédelmi törekvések ellenére növekvő tendenciáról van szó.

A mikroműanyagok, vagyis az elhasználódott műanyagok apró részecskéi, szinte mindenütt ott vannak körülöttünk. A mindennapi életünkben használt termékek, különösen a csomagolások révén jutottak el a levegőbe, a vízbe és a talajba. Az elmúlt ötven év során pedig már az emberi test különböző részeiben is fellelhetők, ami komoly aggodalmakat vet fel az egészségünkre és a környezetünkre gyakorolt hatásukkal kapcsolatban.

Egy februári kutatás eredményei alapján megállapították, hogy a koraszülött csecsemők méhlepénye lényegesen több mikroműanyagot tartalmazott, mint a teljes időre született babáké. Ez különösen figyelemre méltó, mivel a koraszülötteknek elvileg kevesebb idő állt rendelkezésükre ahhoz, hogy ezek a részecskék felhalmozódjanak.

Az Új-Mexikói Egyetem tudósai felfedezték, hogy az emberi agyban található mikroműanyagok mennyisége az elmúlt nyolc év során másfélszeresére növekedett.

- mondta a kutatást vezető Dr. Matthew Campen a New York Times-nak.

"Ez egy olyan helyzetet teremt, amely teljesen új megvilágításba helyezi a dolgokat: sok műanyagdarab sokkal kisebb, mint ahogyan azt korábban gondoltuk. A vírusok méretének kétszeresét vagy akár háromszorosát sem érik el, így nanométeres nagyságrendűek" - hívta fel a figyelmet a kutatás vezető toxikológusa. Ez azt jelenti, hogy ezek a részecskék körülbelül 400-szor kisebbek, mint egy hajszál vastagsága.

Dr. Campen kiemelte, hogy az agyban tapasztalt műanyagfelhalmozódás üteme pontosan visszatükrözi a globális műanyaghulladék növekedésének mértékét. A tanulmányban bemutatott eredmények komoly aggodalmakat válthatnak ki világszerte. Jelenleg azonban még nem tisztázott, milyen következményekkel járhat ez a műanyagmennyiség az emberi egészség szempontjából.

A legfrissebb kutatások alapján kiderült, hogy a demenciával diagnosztizált egyének agyszövete akár tízszer több műanyagot is felhalmozhat, mint az egészséges embereké. Bár a tudósok úgy vélik, hogy van összefüggés a műanyagok jelenléte és a betegség között, a kutatás eddig nem tudta egyértelműen bizonyítani, hogy a magas műanyagszint közvetlenül kiváltja a demencia tüneteit. Elképzelhető, hogy a mikroműanyagok nem okozzák a betegséget, hanem a romló állapot következményeként halmozódnak fel az agyban. Ennek oka lehet, hogy az érintett egyének vér-agy gátja porózusabb, így nehezebben tudják eltávolítani a méreganyagokat a szervezetből.

Azt is vizsgálják, hogy a felhalmozódó mikroműanyagoknak van-e szerepük a Parkinson-kór vagy a memóriavesztés kialakulásában.

A kutatás során egy innovatív technikát alkalmaztak, amelyet az egyetem tudósai dolgoztak ki a szövetekben fellelhető mikroműanyagok azonosítására és mennyiségi elemzésére. Ezt a megközelítést már korábban is alkalmazták a méhlepények vizsgálatára, valamint az emberek és kutyák heréjében előforduló műanyagok tanulmányozására.

A legfrissebb kutatás keretében az Új-Mexikói Orvosi Hivatal által biztosított agyszövet-mintákat vizsgálták, amelyek megőrzése a törvény értelmében hét évig kötelező. Ez a hosszú távú tárolás ideális lehetőséget nyújt a legújabb időszak trendjeinek feltérképezésére. A korábbi minták mind az agy homloklebenyéből származnak, és 2016-ból valók; ezeket a 2024-es mintákkal vetették össze, hogy átfogóbb képet kapjanak a változásokról.

A kutatók egy innovatív megközelítést alkalmaztak a szövetek kémiai oldószerbe helyezésével, amely lehetővé tette számukra, hogy egy pépszerű anyagot hozzanak létre. Ezt követően centrifugálással kiszűrték az oldhatatlan műanyagokat tartalmazó üledéket, amely a folyamat során keletkezett. A következő lépésben pirolízis eljárással 600 Celsius-fokra hevítették az anyagot, így felfogták a műanyagok elégetésekor keletkezett gázokat. Végül a polimerekből származó ionokat elválasztották, és tömegspektrométer segítségével azonosították a különböző összetevőket.

A kutatócsoport transzmissziós elektronmikroszkóppal is megvizsgálta azokat a szövetmintákat, amelyekben magas polimerkoncentrációt találtak. Kiderült, hogy éles műanyag szilánkok csoportosulásairól van szó, amelyek mérete nem haladja meg a 200 nanométert - tehát alig nagyobbak a vírusoknál. Ennyire apró részecskék már át tudnak jutni a vér-agy gáton, vagyis azon a testünkben lévő védőkapun, ami éppen a nem kívánatos anyagok agyba jutását hivatott megakadályozni.

Campen elismerte, hogy jelenleg nem tisztázott, hogyan jutnak a mikroműanyagok az agy szövetébe, és hogy milyen következményekkel járhatnak ott. Közben azonban a különféle műanyagokat biológiailag semleges anyagoknak tekintik, ezért orvosi területen, például stentek és műízületek előállításánál is alkalmazzák ezeket.

Felvetődhet, hogy a műanyagok gátat szabhatnak a kapillárisokban áramló vérnek, sőt, akár az agy idegsejtjei közötti axonkapcsolatok működését is zavarhatják. Továbbá, nem kizárt, hogy a mikroműanyagok hozzájárulhatnak a demenciával összefüggő fehérjehalmozódás fokozódásához – tette hozzá a szakértő.

A toxikológus úgy véli, a mikroműanyagok nagy része az élelmiszereken keresztül jut be az emberi szervezetbe, különösen a húsok révén, ami az ipari húsfeldolgozás módszereire, valamint arra vezethető vissza, hogy a műanyagok növekvő koncentrációban vannak jelen a táplálékláncban.

Campen irányításával zajlott a kutatás. Az újonnan felfedezett mikroműanyagok a 1960-as évekből erednek, ami azt jelenti, hogy hosszú évtizedek telhetnek el, mire a műanyagok ilyen apró részecskékre esnek szét és végül az emberi szervezetbe jutnak.

A toxikológus véleménye szerint az új kutatási eredmények komoly globális egészségügyi kockázatokat rejtenek, azonban a fogyasztók ösztönzése kihívást jelent, mivel a mikroszkopikus méretű szennyező anyagok nem váltanak ki megfelelő félelmet vagy aggodalmat a közvéleményben.

A műanyaggyártás továbbra is zavartalanul folyik világszerte. Ha még ma leállítanák, akkor is évtizedeket venne igénybe a meglévő polimerek lebomlása mikroszkopikus részecskékké, így a mikroműanyagok és nanoműanyagok koncentrációja az elkövetkező években bizonyára tovább emelkedik majd - mind a környezetben, mind pedig a táplálékláncban.

Az első szintetikus polimert 1869-ben feltaláló John Wesley Hyatt a már akkor is egyre veszélyeztetettebb élővilág megmentőjét látta a műanyagban, hiszen a használatával kiválthatóak olyan anyagok, amelyeket az ember a természettől vesz el. Sten Gustaf Thulint, az 1965-ben szabadalmaztatott műanyag zacskó megalkotóját hasonló célok vezérelték: kifejezetten a papírszatyrok kiváltása miatt állt elő a találmánnyal, a fák védelmében.

Raoul Thulin, a svéd kutató fia, a BBC-nek nyilatkozva kifejtette, hogy ha édesapja még közöttünk lenne, nagy megdöbbenéssel figyelné, ahogyan az emberek hanyagul eldobják a szatyrokat, ahelyett, hogy újra és újra hasznosítanák őket. Hiszen édesapja pontosan ezt a célt tűzte ki maga elé. Érdemes megjegyezni, hogy a Thulin család a Celloplast cég által bejegyzett szabadalomból semmiféle anyagi előnyhöz nem jut.

Számos szakértő véleménye szerint a műanyagokkal kapcsolatban az egyik legnagyobb probléma az, hogy rendkívül olcsók, ezért sokan inkább kidobják őket, mintsem hogy újrafelhasználják. A WWF 2019-es jelentése alapján a világ műanyaghulladékának csupán 9%-át hasznosítják újra. Jelenleg a globális műanyaggyártás körülbelül 60%-a egyszer használatos termékek előállítására irányul, amelyek eredendően a hulladéklerakókra kerülnek.

A WWF álláspontja szerint elengedhetetlen egy globális megállapodás a műanyagszennyezés felszámolása érdekében. Az OECD is arra a következtetésre jutott, hogy sürgős intézkedések szükségesek a probléma kezelésére, hiszen a műanyagok környezeti hatásai egyre súlyosabbak.

A nem kellően kezelt műanyaghulladék mennyisége drámai módon, 81 millió tonnáról 119 millió tonnára emelkedhet, ami körülbelül 50%-os növekedést jelent. Ez a helyzet aggasztó, hiszen a végső élettartamukhoz közeledő, kidobott és nem megfelelően ártalmatlanított műanyagok jelentős környezeti terhet jelentenek.

Az OECD ajánlásai alapján a műanyagok és csomagolások problémájának kezeléséhez elengedhetetlen, hogy növeljük az ezekre kivetett adókat. Emellett fontos lenne, hogy bizonyos egyszer használatos műanyagok forgalmazását betiltsuk, és szélesebb körű gyártói felelősségi rendszereket vezessünk be.